Két decemberi plakát a Palágyi Lajos igazgatásával fémjelzett időszakból, az első 1911-ből, a második 1913-ból.


 

Észak-Magyarország 1955.12.04.
(Az eredeti helyesírással.)

   Ünnepi díszelőadás keretében pénteken este nyitotta meg kapuit Miskolc második színháza: a Déryné Színház Kamaraszínháza. Résztvettek az ünnepi előadáson a népművelési minisztérium, a megyei és városi párt és állami szervek, kultúrális intézmények, tömegszervezetek és a színház építésében résztvett dolgozók képviselői. A nézőteret teljesne megtöltötte az ünnepi közönség.
   A Himnusz elhangzása után Györffy György, a színház művésze szavalta el Petőfi Színészdalát, majd Kállai Gyula elvtárs, népművelési miniszterhelyettes méltatta a kulturális esemény nagy jelentőségét. Az új színház megnyitása újabb határkő Miskolc és a megye kulturális fejlődésében.  A Kamaraszínház legyen szocialista kultúránk harcos tömegeket nevelő intézménye, színművészetünk új fóruma. A színház művészeit töltse el lelkesedéssel a rájuk váró nagy és felemelő feladat. Ezután Hajdú Rezső elvtárs, a városi tanács vb. elnöke mutatott rá arra, hogy az új színház felavatása egybeesik Miskolc felszabadulásának 11. évfordulójával. Ez a színház újabb bizonyítéka tizenegy év óta elért fejlődésünknek. Megköszönte a népművelési minisztériumnak a színház létesítéséhez nyújtott erkölcsi és anyagai támogatást és elismeréssel emlékezett meg az építők odaadó munkájáról és azokról, akik társadalmi munkával járultak hozzá a színház létesítéséhez. Végül elvágta a színpadot elválasztó nemzeti színű szalagot és ezzel átadta az új színházat rendeltetésének, Miskolc dolgozóinak.
   A színház együttese ezután remek előadásban mutatta be G. B. Shaw Warrenné mestersége című szatírikus színművét.  Mészöly Tibor igazgatónak, a mű fordítójának rendezésében. A díszelőadás közönsége a felvonások végén forrón ünnepelte a szereplőket: Titkos Ilonát, Zolnay Zsuzsát, Fehér Tibort, Viktor Gedeont, Takács Oszkárt és Csiszér Andrást. A felvonásközökben megelégedéssel beszéltek a magas színvonalú előadásról, a barátságos, intim hangulatú színház berendezéséről, szépségéről, amely megnyerte a közönség általános tetszését.
   Az előadást a színészklubban díszvacsora követte.   

   A miskolci Bál a Savoyban előadásról szóló beszámolóban említettem Ábrahám Pál operettjének Tallinnban látott előadását is. A fénykép annak egy pillanatát (tapsrend) mutatja, a gardonyiszinhazblog.gportal.hu "Európa - színház" (folyamatosan bővülő) menüpontjából.

Szentivánéji álom / Sen čarovné noci / SzentivánéjiÁ

   Ezzel a bejegyzéssel azt szeretném elmondani, sajnálom, hogy nem írhatok részletesen a Shakespeare-inspirálta miskolci produkcióról, Rusznyák Gábor rendezéséről.
   A darabról élőben, valóban színpadon, s nem felvételről látott előadás-emlékeimből először az 1992-es egri produkció jut eszembe. Én akkor, a kilencvenes évek legelején kerültem közelebbi kapcsolatba a Gali László - aki az előadás rendezője is volt - igazgatta egri színházzal (akkor kezdődött az a hosszú folyamat, amelynek része volt 2010-ben a blog megszületése is). A rendkívül egyszerű díszlet főképp csak a színpadra belógatott fehér vászoncsíkokból állt, ezeket mozgatták, tolták el, kötötték össze különféle módokon, jelképezve velük az egyes helyszíneket. Ez a darab számunkra nem az erdőben vagy a mesében játszódik – nyilatkozta Gali László, hanem az emberi lélek mélyében, az a fontos, hogy mi történik az ember tudatos lénye és ösztönvilága között. A szerelem viharos, keserves és fájdalmas pokoljárás, a felnőtté válás része. Talán az emberi lélek teleírható még üres lapjait is jelképezték az említett vásznak. A Szentivánéji álom az általam rajongásig szeretett művészeti ágról, a színházról is beszél, a mesteremberek előadásra készülnek (színház a színházban). Együgyű játékuk tele tisztasággal, ami az igazi színház sajátja, miközben egyébként remekül szórakozunk rajtuk. Szeretem Arany János fordításában a kedves próba-jelenetüket. A képen (forrás a Heves Megyei Hírlap) Csendes László, Vízi György, Balogh András.  



A 2009-es egri előadást Radoslav Milenkovič rendezte. Hangsúlyozta, hogy nem hagyományos előadás lesz, nem a mese oldaláról közelít, inkább azt akarja érzékeltetni, hogy a szerelem vakká, manipulálhatóvá tesz. Titániát és Oberont Nádasy Erika és Görög László játszották, akik ma mindketten a miskolci teátrum művészei.


Fotó: Gál Gábor

Ha az 1992-es és majd a 2020-as előadást képzeletben egy ív kezdő és végpontjának tekintem, akkor közbülső állomásként Milenkovič rendezése szakított ugyan a megszokott, hagyományos értelmezéssel, de még ahhoz állt közelebb. A másik állomás, a Prágában, a Nemzeti Színházban látott Sen čarovné noci (2018) viszont a miskolci produkció rokona volt. Annyiban mindenképp, hogy a cselekményt ott is áthelyezték a mába, időben még sokkal is közelebb hozzánk, mint Miskolcon, a szereplők gesztusai, viselkedésük azt a képzetet keltette, hogy lehetnének akár a szomszédaink is. A környezet, a játéktér viszont stilizált volt, s végig ugyanaz. (Tehát mégis volt rokonság a Gali-féle rendezéssel is.) Kíváncsian vártam a mesteremberek megjelenését, de sajnos csalódtam. Ugyanis kimaradt minden prózai jelenetük, helyette a „mesterek” – nők és férfiak – egy kis „tánc” jelenetet tanultak be és adtak elő. Mindazonáltal az előadás egésze nem okozott csalódást!



Elérkeztünk a 2020-as SzentivánéjiÁ-hoz, a Miskolci Nemzeti Színház produkciójához. A bemutatót még meg tudták tartani, azután közbeszólt a koronavírus járvány, a színházak bezártak. Ezért nem tudom megnézni az előadást – s ha újra nyitni lehet, akkor sem lesz még feltétlenül biztonságos a Miskolcra utazás tömegközlekedéssel -, pedig amit addig olvastam, láttam róla, az izgalmas, mindenképp látni kell produkciót sejtet. Reménykedem, most ennyit tehetek.
 

Fotó: Gálos Mihály Samu

 

   Mirkóczki Ádám polgármester közölte, a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetben polgármesteri hatáskörében eljárva hatályon kívül helyezi a közgyűlés október 29-én megszavazott két határozatát. Az egyik Blaskó Balázs, a Gárdonyi Géza Színház jelenlegi igazgató kinevezésének elutasításáról, a másik Szőcs Artur direktori kinevezéséről döntött. Blaskó Balázs marad az egri teátrum vezetője. A polgármester indoklása szerint a minisztérium semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, ha nem így tenne, vissza kellene fizetni az idei évre a színházra kapott 300 milliót és nem kapnák meg a jövő évi 300-at, ezt pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben a város nem tudja vállalni.

Az alábbiakban az egri közgyúlésen a kinevezési vitában elhangzottakat olvashatják.
 

15:45 Név szerinti szavazás Szőcs Artur kinevezéséről. 10 igen, 6 nem, 1 tartózkodás. Elfogadták. Kinevezését támogatta Berecz Mátyás, Császár Zoltán, Farkas Attila, Földvári Győző, Keresztes Zoltán, Komlósi Csaba, Minczér Gábor, Mirkóczki Ádám, Mirkóczki Zita, Sós Tamás. Tartózkodott Dr. Pápai Ákos.   

15:42 Név szerinti szavazás Blaskó Balázs kinevezéséről. 7 igen, 10 nem. Elutasították. Kinevezését támogatta Orosz Lászlóné Ibolya, Oroján Sándor, Kovács-Csatlós Tamás, Lombeczki Gábor, Bódi Zsolt, Juhász Ádám, Dr. Pápai Ákos.

Juhász Ádám kezdeményezte módosító indítványában a Szőcs Arturra vonatkozó szavazás törlését. Elutasították.

Szavazások következnek.

15:29 De van még felszólaló, Oroján Sándor (Fidesz-KDNP) összefoglalja a korábbi megszólalásai tartalmát.

15:28 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk): Név szerinti szavazást indítványoz, mivel 5 főnél többen kérték, így fog történni.

15:24 Mirkóczki Ádám polgármester (EVE) részletet olvas fel az egyik hozzá érkezett üzenetből, amellyel bizonyítottnak látja a színházbeli pressziót. Ha kívánja Lombeczki Gábor, megtekintheti.

15:21 Lombeczki Gábor (Fidesz-KDNP): A polgármester arra hivatkozik, hogy megkeresték, akik szavaztak, döntöttek, aláírtak, azzal, hogy megtették, de sajnálják, nem akarták. Van erre bizonyíték?

15:16 Blaskó Balázs: Időben jeleztek az Önkormányzatnak, de áll a vizsgálat elé. Neki kellett mindent kivizsgálni, Kelemen Csaba pedig nem teljesítette jelentési kötelezettségét a színház felé.

15:11 Farkas Attila (EVE): Felhívja a figyelmet a társulati tagok koronavírusos megbetegedésével kapcsolatos kommunikációs anomáliára. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása és az igazgató önkormányzat számára nyújtott tájékoztatása nem fedte egymást. Akiknek karanténban kellett volna lenniük, valójában színpadon álltak, játszottak. A bírálóbizottság pedig éppen a járványkezelésre hivatkozott támogatói véleményében. 

15:02 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk): Rendezőt, színészt vagy igazgatót keresünk-e? A jelenlegi helyzetben - jeges út metaforát használ - Blaskó Balázs rendelkezik a megfelelő tapasztalattal.

15:59 Berecz Mátyás alpolgármester (EVE): Ő volt a szakmai bizottságban az Önkormányzat egyik delegáltja. A végső és legfajsúlyosabb érv Blaskó Balázs mellett igenis a járványhelyzet volt a minisztériumi delegáltak részéről. Igazgatót öt évre választanak, nem rövidebb távra.

14:51 Kovács-Csatlós Tamás (Fidesz-KDNP): Megvédi Blaskó Balázst a polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján  elhangzottakkal szemben.

14:44 Császár Zoltán (EVE): Felsorolja a szakmai bizottságtól kapott igenek, nemek és tartózkodások számát, majd a két pályázóra adott összegző véleményt (lásd ezeket a blog tegnap esti bejegyzésében - J.F.). 

14:42 Farkas Attila alpolgármester (EVE): A színházi szimpátia szavazás lefolyhatott volna a többi jelölttel kapcsolatban is, de egyetlen munkahelyen sem a dolgozók döntik el a vezető személyét.

14:40 Mirkóczki Zita (EVE): Köszöni, hogy Oroján Sándor ilyen nagy befolyást tulajdonít neki. Ő is csatlakozik ahhoz, hogy ha kell, számítanak a felajánlott segítségre. 

14:38 Mirkóczki Ádám (EVE): Visszautasítja a vádakat. Számít, ha szükséges lenne erre, az előbb felajánlott segítségére.

14:32 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): Ha olyan döntés születik, aminek hatására a kormány felmondja a megállapodást, ezt előzetesen csak bírálni tudom, de ha megtörténik, segíteni fogok, hogy  megoldás szülessen és a színház mégis pénzhez jusson és mindenki munkahelye megmaradjon. Az egész város beszéli, hogy politikai megállapodás "Mirkóczki Zitának ígérte" a színházat. Esetleg még barikádot, piros szalagos tüntetést is szerveznének?

14:23 Juhász Ádám (Fidesz-KDNP): Arról még nem esett szó, hogy a színház nonprofit kft-vé fog alakulni. Hogyan fogja kezelni a helyzetet Szőcs Artur, ha a kormányzati támogatást elvonják? Vegyék ki (ez a módosító javaslata) a szavazásból azt az indítványt, ami Szőcs Artur megválasztására vonatkozik.

14:21 Minczér Tamás alpolgármester (EVE): Közelebbről egyik pályázót sem ismeri, mindkettőnek látta előadását, mindkettő tetszett, valóban sajnálatos helyzetben van most a két pályázó.

14:14 Szőcs Artur: Gyermekkori emlékeit idézi a társadalmi egyenlőtlenségekről, a politikai függetlenséget az anyatejjel szívta magába. A színházcsinálás olyan, mint a szerelem. Azzal, hogy pályázik, esélyt kér a nézőtől, hadd mutassa meg tudását, ami pedig a pénzt illeti, bízik a fenntartó és a minisztérium megállapodásában.

14:10 Mirkóczki Ádám (EVE): Az egri képviselők szava, képviselői jogaiknak szabad gyakorlása hol van? Diktátumnak kell engedelmeskedniük? Három jelöltet támogattak a szakmai bizottság önkormányzati delegáltjai, (Kelemen Csabát, Nagy Andrást, Szőcs Arturt - J.F.), de nem engedték, hogy az Önkormányzat háromból választhasson.

14:03 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): A színház dolgozói Blaskó Balázsnak szavaztak bizalmat és tegnap petíciót is átadtak. A másik pályázót sem a közönség, sem a színház tagjai nem támogatják. Ha elesik a színház a szerződésben most biztosított pénztől, "ki fog-e rúgni" Szőcs Artur embereket a színházból?

13:59 Mirkóczki Zita (EVE): A szakmai bizottságban felajánlották, hogy engedjenek három jelöltet a közgyűlés elé, akikből választhatnak. A minisztériumi delegáltak nem voltak erre sem hajlandóak. A pandémiára hivatkozva pedig kórházigazgatót neveznek ki, nem színházigazgatót.

13:58 Mirkóczki Ádám (EVE): A szakmai bizottság minisztériumból delegált tagjai igenis eleve kötött mandátummal érkeztek.
 

13:50 Kovács-Csatlós Tamás (Fidesz-KDNP): Miért folyik ez a vita, ahelyett, hogy a szakmai bizottság javaslatát elfogadnák? A két pályázót hozták ezzel méltatlan helyzetbe, mindkettőnek köszöni, hogy pályáztak, mindkettőt alkalmasnak tartja.

13:49 Szőcs Artur: A profizmusban hiszek és olyan emberek bevonásában, akik segítik a pályázatokat.

13:45 Blaskó Balázs: A gazdasági év befejezése éppen a pályázati eredményekből lehetséges.

13:43 Sós Tamás (EVE): Hogyan tudnák pályázatokkal, más eszközökkel növelni a bevételeket?

13:42 A jegyző válasza szerint nem, mert amikor kiírták a pályázatot, még az volt a jegyző, akinek címezte.

13:40 Lombeczki Gábor (Fidesz-KDNP): Szőcs Artur tévesen címezve adta be a pályázatát. Jogilag ez nem aggályos-e?

13:38 Mirkóczki Zita (EVE): A Színház szakszervezete és közalkalmazotti tanácsa miért nem hívta meg valamennyi pályázót, hogy bemutatkozhassanak?

13:32 Mirkóczki Ádám (EVE): Engem Oroján Sándor egyetlen egyszer sem kérdezett a pályázat kapcsán, tehát ne állítsa, hogy én nem tájékoztatom. Politikai szerepvállalással illetni Szőcs Arturt méltatlan, ha van ilyen a két pályázó közül egyértelmű, hol lehetne keresni. Oroján Sándor már tudja, hogy elvonják a pénzt? Amint korábbi hozzászólásában elmondta, ez egyetlen közte és a minisztérium közötti levélben sem szerepel.

13:24 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): Komlósi Csabának válaszolva, ő csak érdeklődni szokott a minisztériumban, nem a leveleket kapja meg. Kénytelen, mert helyben nem tájékoztatják megfelelően. Szőcs Artur miért nem juttatta el a pályázatát a színház dolgozóinak is? Van benne egy lényeges passzus a finanszírozásról, mely számít a közös finanszírozásra, ami most meg fog szűnni. A színház pedig jelenlegi formájában fog megszűnni.  

13:23 Mirkóczki Ádám (EVE) szerint akkor például a vízilabda csapathoz sem kellene külföldi játékosokat igazolniuk.

13:20 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk) szerint bár nem nagy körben érdeklődőtt, a városban rossz hangulat alakult ki, amiért a polgármester nem bízik az egriekben és most adott esetben egy nem egri kerülhet egy egri helyébe.

13:18 Szőcs Artur: Miskolcon is vannak bérletesek más városokból is, Egerből is több száz. Szakmai kapcsolatai révén olyan művészeket is csábíthatna Egerbe, akik vonzanák a turizmust is.

13:16 Komlósi Csaba (EVE) kérdezi, Oroján Sándor honnan ismeri azoknak a leveleknek a tartalmát, melyeknek ő nem volt címzettje? Szőcs Arturtól kérdezi a turizmussal is összefüggésben milyen lehetőségét látja a színház bevételei növelésének?

13:15 Szőcs Artur: A válasza az első kérdésre igen, a másodikra nem.

13:14 Juhász Ádám (Fidesz-KDNP): A három éves vezetői gyakorlatát a Miskolcon betöltött Művészeti Tanács-tagsága igazolja? Tagja marad-e annak, ha megválasztják.

12:13 Mirkóczki Zita (EVE) magára vállalja, ha nem minden pályázatot ismerhetett meg a nagyobb nyilvánosság.

13:10 Szőcs Artur: Először pályázott életében, nem tudta, mi a protokoll, elnézést kér. Ő aláírta a papírt, hogy pályázata nyilvános és a Színház című folyóiratnak is leadta közlésre. Még valami, Blaskó Balázsra reagálva, az egyetemi filmszakosok a filmek készítéséhez az egyetemtől kapják a pénzt! 

13:07 Mirkóczki Ádám (EVE): Szőcs Artur bemutatkozott az illetékes bizottságban, Oroján Sándor nem volt ott. És hogy ki egri, ki nem, örül annak, hogy Eger vonzó város és a pályázó vállalja, hogy megválasztása esetén ide is költözik.

13:06 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): Szőcs Artur miért nem kereste meg, mutatkozott be és pályázata miért nem volt nyilvános?

13:03 Mirkóczki Ádám (EVE): Sem az EMMI-től, sem a Fekete Péter államtitkártól kapott levél nem tartalmazza a szerződés felmondását, csupán azt, hogy ők szeretnék, ha a szakmai bizottság javaslatát fogadnák el.

13:00 Blaskó Balázs: Igazgatóságának kezdetén az akkori közgyűlés megvonta a pénzügyi lehetőségeket, ez akadályozta. Szőcs Artur terveit pedig a jelenlegi pénzügyi helyzet megvalósíthatatlanná teszi, annak ellenére, hogy azok nagyszerű álmok.

12:58 Szőcs Artur: Egyeztetési nehézségeket el kell kerülni. A Színművészeti filmszakos hallgatói pedig segítenék a színház és a produkciók helyi és országos megismertetését, marketingjét.

12:55 Mirkóczki Zita (EVE): Szőcs Arturtól kérezi, a pályázata szerint vendégművészeket csak nagyon indokolt esetben szeretne hívni. Blaskó Balázstól pedig, ha pályázata szerint színművészeti hallgatókat akar a jövőben gyakorlatra meghívni, ezt miért nem tudta eddig megtenni.

12:53 Földvári Győző (EVE): A megállapodás szerint a feleknek tárgyalni kell, eredménytelensége esetén bírósághoz lehet fordulni.

12:46 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): Az aláírt szerződés betartása mindenkinek kötelessége. Az ellenkező eset következménye az lesz, hogy az ebben az évben már megkapott támogatási összeget vissza kell fizetni és a további évi 300 milliós támogatásról lemond a város.

12:45 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk): Tudja-e adott esetben a város maga finanszírozni a színházat?

12:45 Farkas Attila (EVE): Ha mindenképp a minisztérium döntését kell elfogadni, akkor mi értelme van most itt ülni és vitázni?

12:42 Földvári Győző (EVE): A frakció tárgyalt a döntésről, ez ki fog derülni a szavazásnál. A kormányrendeletek nem tartalmaznak vétójogot az Önkormányzat döntésével szemben, azt csak indokolni kell.

12:39 Mirkóczki Ádám (EVE): a Művészeti Törvény magasabb rendű jogszabály és az lehetőséget ad a szerződéstől való eltérésre. Igen, még tegnap is egyeztetett az EMMI-vel, a minisztérium felbonthatja a szerződést, ha nem Blaskó Balázst nevezik ki, de ez csak azzal jár, hogy újra kell kezdeni a tárgyalásokat az önkormányzat és a minisztérium között.

12:37 Juhász Ádám (Fidesz-KDNP) kérdi, az Egységben a Városért frakcióban egység van-e Szőcs Artur jelölésében, valamint a polgármester egyeztetett-e az EMMI-vel.

12:34 A jegyző válaszában ismerteti az idevonatkozó rendeleteket, a döntésnek vannak bizonyos feltételei, de nincs akadálya (noha a minisztérium adott esetben értelmezheti szerződésszegésként is).

12:33 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP) a jegyzőt kérdezi, a közgyűlés jogszerűen dönthet-e a kormány és az önkormányzat közti szerződéstől eltérően.

12:25 Szőcs Arturé a szó. Mivel őt kevésbé ismerik, a tanulmányairól, a pályáján idáig vezető útról beszél részletesen. Műfajilag sokszínű színházat szeretne, amely a város központi kulturális intézményévé válhat.  Olyan színházat, amelyre büszke lehet a város, s együtt lélegzik az országos szakmával is.  

12:17 Blaskó Balázsé a szó. Nem kíván kortesbeszédet mondani, a színházban eltöltött 34 éve beszéljen helyette. 2011 óta, amióta igazgató, a megbecsülése a közönség körében csak folytatódott. A nézőszámot kimagaslóan tudta növelni. Pályázatában, amelyet a szakmai bizottság a legjobbnak ítélt, felsorolta az eredményeket és részletesen ismertette a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Természetesen a jelen gazdasági és pandémiás helyzetben reálisan megvalósítható célokat tűzött ki. A szakmai bizottság a közös fenntartói, a polgármester által is aláírt dokumentumok alapján javasolta kinevezését.

12:14 Következik a Gárdonyi Géza Színház igazgatójának megválasztása. Az előterjesztő Mirkóczki Ádám polgármester (EVE) szóbeli kiegészítést nem tesz az előterjesztéshez. (Az előzményeket lásd a blog tegnap esti bejegyzésében! J.F.) Meghívott vendég Blaskó Balázs jelenlegi direktor, pályázó és Szőcs Artur pályázó.

11:46 A vizsgálóbizottság felállítását megszavazták.

11:35 Mirkóczki Ádám polgármester (EVE): Ha egy személy folytat vizsgálatot, a másik oldal meg fogja kérdőjelezni. A bizottság felállítását éppen az indokolja, hogy nem kaptak információt. A hírekből kellett értesülni a színház járványhelyzetéről. A színház igazgatója nem tájékoztatta az önkormányzatot, holott ez kötelessége lett volna. A bábszínházat egyetlen pozitív eset után az igazgatója saját intézkedéssel bezárta. A színházból színészektől, dolgozóktól kapott levelek ellentmondanak a színház által kommunikáltaknak. A helyzet igenis súlyos.

11:34 A jegyző válasza: A fenntartói jogokat a Közgyűlés gyakorolja, vizsgálat lefolytatása is annak áll módjában. A beadás módja és ideje megfelelt az alapokmánynak. Információkat természetesen kérhetnek a képviselők egyénileg is.

11:33 Juhász Ádám (Fidesz-KDNP): A sürgősségi inditvány beadásának ideje és módja megfelelt-e a közgyűlés alapokmányának.

11:32 Orosz Lászlóné (Fidesz-KDNP): Van-e a képviselőknek joga egyénileg elmenni a színházba és információkat kérni?

11:30 Dr. Pápai Ákos (Mi hazánk): Milyen információik vannak, amelyeket nem osztottak meg a képviselőkkel? 

11:28 Minczér Gábor alpolgármester (EVE): Eléggé súlyos eset, hogy egy ember meghalt. Kell a bizottság!

11:26 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP): Ehhez nem kell bizottságot felállítani, a lehetőség anélkül is fennáll, megvannak a jogosítványok, ez politikai színjáték. 

11:24 Mirkóczki Zita (EVE): A színháznak kötelessége lett volna tájékoztatni az Önkormányzatot, függetlenül attól, ki az igazgató. Meg kell nyugtatni az ott dolgozókat és a nézőket, hogy aki bemegy a színházba, az biztonságban van.   

11:21 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk): A bizottság, ha feláll, akkor vizsgálja a polgámester felelősségét is!

11:15 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP) vitatja, hogy nincs összefüggés. Ha valóban kérdések merültek fel, miért bizottságot akarnak felállítani, miért nem fordulnak inkább információkkal rendelkező kormányhivatalokhoz? Nincs komoly indoklása az előterjesztésnek.

11:12 Mirkóczki Ádám (EVE): Ellentmondásos információik vannak, a két frakciót bevonva áll fel a bizottság és megvizsgálja az elmúlt idők történéseit, majd tájékoztatja az egri nyilvánosságot, nem mendemondákra támaszkodva. Az előterjesztés nincs összefüggésben a következő napirenddel.  

11:11 Dr. Pápai Ákos (Mi Hazánk): Az indítvány miért éppen az igazgatói pályázatról szóló döntés előtt születik?

11:09 Juhász Ádám (Fidesz-KDNP) kérdezi, milyen dokumentumokat akar áttekinteni a bizottság.

11:06 Mirkóczki Ádám polgármester (Egységben a Városért Egyesület) sürgősségi indítványt terjeszt elő a színházban kialakult járványhelyzetet vizsgáló bizottságra.
 

09:42 Orosz Lászlóné (Fidesz-KDNP) bejelenti, hogy a következő ülésre előterjesztést fognak benyújtani Kelemen Csaba posztumusz díszpolgári címére.

09:16 Oroján Sándor (Fidesz-KDNP) javasolta, hogy vegyék le a napirendről a színház igazgatójának kinevezését. Az indítványt nem fogadták el.
 

09:11 A Közgyűlés egy perces néma felállással adózott Kelemen Csaba színművész emlékének. A város saját halottjának tekinti.

Az egyidejű tudósítás az egri városi televízió élő közvetítését követve készül.
 

   Az alig egy héttel ezelőtt bejelentett intézkedésekhez képest holnap éjféltől - 30 napra - további szigorításokra kerül sor. Ezek között szerepel az is, hogy a színházaknak, hasonlóan a tavaszihoz, újra be kell zárniuk. 
 

   A szavazás aránya 10 igen, 6 nem, 1 tartózkodás. A színész-rendező Egerbe fog költözni, de nem válik meg teljesen a Miskolci Nemzeti Színháztól sem. Megbízatása 2021. február 1-től öt évre szól. A közgyűlési vita egyidejű tudósítása elolvasható a gardonyiszinhazblog.gportal.hu-n.

 

  A szavazás lezárult. Az eredmény a lezárt szavazások menüpontban található, a jobb oldali menüsor végén.

A közönség a rendszeresen feltöltött képek tanúsága szerint estéről-estére megtölti a színházat, de milyen érzésekkel, mennyire félve (vagy sem) mégis a járványtól? Az "Ön szerint" gombra kattintva szavazhat három napon át, október 22. 08:00 órától október 24. 23:00 óráig. Egy eszközről csak egy szavazat adható le.
 

   Ne állja útját a járvány az élménynek! Vigyázunk nézőinkre! -  hirdeti a Facebook-on a Színház. Részletezik is: Érkezéskor testhőmérséklet mérést végzünk, előadásainkon kötelező a maszkviselés, a színház területén mindenhol elérhetők az érintésmentes kézfertőtlenítők, folyamatos a színház teljes fertőtlenítése és fokozott takarítása.
  A közönség pedig a rendszeresen feltöltött képek tanúsága szerint estéről-estére nem csak megtölti a színházat, de az előadások végén rendre állótapssal mond köszönetet.

   A Národní třídá-n a szokásos forgalom zajlott. Jöttek-mentek a piros villamosok a színház előtt, át a Malá Strana-ra.  Kivilágított, bekanyarodó ablakaik egyikében látta meg a lányt. Első pillanatra érezhető légköre volt és ezt olyan kevés lányról lehet elmondani. Nem tudta a szemét levenni róla. Nehezen sikerült jegyet szerezni erre az estére, örömmel készült rá, most mégis elterelődtek a gondolatai. Rádöbbent, hogy délután, éppen valahol Smetana szobránál már látta ezt az arcot. Akkor nem tetszett. Valami furcsa, idegen vonás volt rajta. Valami szabálytalan. Fiatalsága ellenére mintha már igen nagy kort ért volna meg. A szeme pedig mintha azt mondta volna: - Még találkozunk. Dolgunk van egymással. És most megint itt van… Egy járókelő takarta el előle egy pillanatra a villamost, s mire újra rálátás nyílt, üresen bámult rá az ablak. Senki sem ült mögötte. Délután is ilyen hirtelen tűnt el, de most bánta…

Elkezdődött az 1866-ban született cseh nemzeti opera előadása. Szerette a cseh kultúrát, történelmüket, irodalmukat, zenéjüket. Figyelni próbált. A  falu  fiatalsága  a vendégfogadó előtt szórakozott. Csak Mařenka ült szomorúan, mert szülei olyasvalakihez akarják adni, akit nem szeret… Jólestek lelkének ezek a dallamok. Valami mégis zavarta. Mařenka arcvonásaiban meglepve fedezte fel újra Őt. Már így emlegette magában, önkéntelenül is nagybetűvel. De hogyan lehetséges ez?  Hiszen nem szállt le a villamosról, ebben biztos volt. Csak fokozta a rejtélyt, hogy tisztán és határozottan hallotta, amint az ének lélegzetvételnyi szüneteiben őt szólítja a lány, s ettől valami egészen furcsa, még soha el nem hangzott és megismételhetetlen, egyedül erre az estére érvényes és egyedül neki szóló variációi hangzottak el az opera jól ismert áriáinak. Az előadás végén megkereste a művészbejárót. Beszélnie kell vele! Nevetgélve, nagy zajjal jöttek ki az előadás szereplői. Valami ünnepe volt ma egyiküknek és közös ünneplésre készültek, már megelőlegezve a jókedvet. Kis tanakodás után elkanyarodtak a Vencel tér irányába, elkésve futott még utánuk valaki, s azután nincs tovább… Nem volt közöttük. A harmadik eltűnés.  Ekkor már egészen izgatott volt. Prága mindig is hatott rá titokzatos világával, kísérteteivel, látomásaival, s mindazokkal az írókkal, akik fogékonyságát misztikumának szépsége iránt csak fokozták, de ami most történt, az egészen más volt, hisz ezúttal maga is tevékeny szereplőként keveredett érthetetlen, megfejthetetlen és a város eleven lényéből fakadó eseményekbe.  

A rozzant tekintetűnek és kicsit zilált külsejűnek látszó idősebb pár a fogas mellett ült. Nem akarta, mégis hallgatta a beszélgetésüket, de nem értette. Egyáltalán csehül beszéltek?  Fülelt és arra a megállapításra jutott, mintha valami olyan nyelv lenne, ami nagyon hasonlít a csehre, de mégsem értené meg senki, aki ott ül a kávéházban. A nő felállt, elment mellette, ki a mosdóba. Közben hosszasan a szemébe nézett. Elkapta a tekintetét és vigyázott, hogy amikor visszajön, ne nézzen rá. Mégis kénytelen volt. Párja valamit kérdezett tőle és Mařenkának szólította...  Mařenka!  Ismét a párra nézett, de már nem volt sem rozzant tekintet, sem zilált külső, két fiatal ember ült ott, noha az arcvonásaik ugyanazok voltak, mint az előbb és emlékeztették is valakikre…- csak tudná, kire… A nő biztatóan rámosolygott.  Oda kellett volna mennie hozzájuk, de zavarba jött, gyorsan fizetett, elhagyta a kávéházat… S akkor eszébe jutott…

Gyalogos bámészkodók és a villamosok fűtött ülésein utazók egyaránt gyermeki, őszinte rácsodálkozással nézték a megszokott, jól ismert és most mégis annyira más városukat, amely nemcsak pazar ünnepi díszt öltött, de igyekezett, hogy programjait is az alkalomhoz igazítsa.  A templomokban betlehemek álltak - de nem egy helyen kint a szabadban is, a Várban, a Kampa-n… Az utcákon, tereken alkalmi kórusok énekeltek, a vásár házikói közé ékelődő kis színpadon éppen az egyik legismertebb cseh karácsonyi koledát:  Narodil se Kristus Pán – Megszületett az Úr Jézus. A Nemzeti Körútról pillanatok alatt más világba, az Óvárosba vezető, de alig észrevehető, ezért a turisták többsége számára ismeretlen kis átjárón túl, a Falhoz épült Szent Márton templomban Jakub Ryba Cseh karácsonyi miséjének előadására készülődtek.  Estére bekövetkezett az is, amit annyira várt. Szürkületkor eleredt és egyre fokozódó intenzitással esett a hó.  A Vltava jegén az itt telelő, addig egykedvűen a korcsolyázó gyermekeket és felnőtteket bámuló vízimadarak csodálkozva nézték a hatalmas pelyheket, néha megpróbáltak egyet-egyet elkapni közülük. A Petřín lejtői egyre fehérebbé váltak, fehérek voltak már az utánozhatatlan látványt nyújtó cserepes háztetősorok is, a híd szentjei körül kavargó hópelyhek pedig azt a látszatot keltették, mintha a szentek nyújtózkodnának, magasba  próbálnának emelkedni, talán hogy jobban lássák és érezhessék ők is, amint ez a nagy és tiszta fehérség és a karácsonyi kivilágítás az amúgy is fantasztikus prágai estének most még inkább utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz.
 

Az Óváros felől egy szerzetes közeledett, fehér-fekete csuhája kavargott, lobogott körülötte, amint sietős léptekkel vágott át a Károly hídon. A kőszobrok a vizet kémlelték.  Talán azon tűnődtek, ne vessék-e le magukat, hisz úgyis minden mindegy és úgysincs értelme örökös ittlétüknek, a világ már csak nélkülük is halad a maga útján...  A hídkorlát köveiből most kétségkívül áradt valami más, az addigitól egészen eltérő hangulat, talán pesszimizmusnak nevezhette volna, de méginkább olyan ismeretlen erő jelenlétének és próbálkozásának, amelynek lételeme a rombolás...  Az egyik szobor szinte teljesen sötétbe borult széles talpazata előtt mocorogni kezdett egy árnyék, majd hatalmas fekete kutya képében megindult az óvárosi hídtorony felé. Valószerűtlenül nagy volt. Leszegett fejjel baktatott, senkivel sem törődve. Amikor már majdnem a toronyhoz ért megtorpant, ugatni  kezdett  –  az  este  különös  hangulata  tehette, hogy ő nevetést hallott ki belőle. A híd vége előtt nemsokkal most is ott látta az öreg kodust, ugyanabban a hihetetlenül fárasztónak tűnő és mégis örök pózban, mint máskor. Könyökére és térdére támaszkodva, két kezével átkulcsolva a kis bádogedényt, amibe az alamizsnát várta, arccal a kövezet felé, soha fel nem nézve, moccanás nélkül, szótlanul. Az elmúlás gondolata érintette meg. Talán a nyár közeledő vége, talán más.

Miközben baktatott fölfelé a meredek Neruda utcán, rádöbbent, hogy ki tudja mióta egy dallamfoszlányt ismételget, dúdolgat magában, nem tudván szabadulni tőle: ti tá ti tá tá tam ti-ram ti-ram ti-ram. Az eladott menyasszony nyitányának első taktusai… A Két Naphoz házhoz érve felnézett az emléktáblára, de nem állt meg. Falak közé ékelt lépcsősor következett. A legalsó lépcsőfokról hatalmas karimájú kalapot, sötét átmeneti kabátja alatt fekete-fehér ruhát viselő hölgy nézett rá – ugyanaz volt, aki a kis kávézóban azon a furcsa, tán nem is létező nyelven beszélgetett társával, és akire alig mert ránézni, amikor elhaladt mellette, csak most sokkal elegánsabb volt és arcvonásai is rendezettebbek. Megtorpant, nem tudta, folytassa-e útját. A hölgy szája sarkában alig láthatóan bujkáló szelíd, jóindulatú és titokzatos mosollyal állt ott, majd megfordult és lassan, de nem nézve hátra elindult a lépcsősoron, mintha azt akarta volna jelezni, hogy kövesse. Felérve megállt várakozóan, és amikor közvetlen közelébe ért egy lépést tett hátra, mintegy utat engedve, megtoldva egy finom, előre mutató kézmozdulattal is.

Nem tudta, miért kell itt ülnie, csak nézte a Vitus hátsó falait, a rafináltan megvilágított kőcsipkéket, az égbe törő pilléreket, falakat és várt… Az alsó támpillérek feletti tetőrészen valami mozgást látott. Egyszerű lett volna felállni, odamenni és közelebbről megnézni, de nem akaródzott felkelnie.  A mozgás lassan egyre határozottabbá vált, de még mindig nem tudta, mi lehet az. A levegő kavargott szokatlan hullámokban, s ebből a kavargásból egy alakzat kezdett kibontakozni és egyre inkább emberi formához, egy karcsú lányalakhoz kezdett hasonlítani, aki neki int…  Hitetlenül nézte a jelenséget, de semmi kétség, egy a semmiből egyszer csak azon a fantasztikus, emberi tartózkodásra alkalmatlan helyen lányalak termett és integetett, mintha üdvözölni akarná … Lassan mégis erőt vett magán és odaindult.  Már közel ért, amikor egy erősebb széllökés megállásra késztette.  Mire felnézett, senkit sem látott.  Még közelebb ment. A támpillérek felett a díszvilágítás reflektorainak fényében éjszakai lepkék táncoltak…

A két napja alatt azért mégis próbálta még megfejteni a titkot,  mert úgy érezte, amit megtudhat, az befolyással lehet egész jövendő életére. De többé nem bukkant fel a lány… Nem tehette meg, hogy marad, de nem érzett erőt ahhoz, hogy elutazzon. Fásultan nézett és csak egyetlen gondolata volt: most megint vége… és azonnal elkezdte várni azt az időt, amikor újra Prágába jöhet. Odahaza éjszakákat töltött a hintaszékben, Smetana zenéjével, gondolkodva. S végül megtalálta az egyetlen lehetséges magyarázatot...

Ezt a magyarázatot azonban csak azok ismerhetik meg, akik elolvassák azt a regényt, amelyből a fenti szemelvények származnak. J. Ferenczi Andor: Prága-Színház-Szerelmek / Séta-regény egy misztikus városból. A könyvről bővebben (recenzióval, véleményekkel) és a megrendelés lehetőségeiről a jobb oldali menüsorban látható borítóképre kattintva tájékozódhatnak.
 

   Tegnap este, Bál a Savoyban - előbb Bánfi Kata ugrott be, aki játszotta a szerepet 2014-ben, akkor az ottani társulat tagjaként Egerben, az egyik szereposztásban, majd az előadás előtt lett rosszul Szegedi Dezső (szerencsére már jobban van) és így helyére Szőcs Artur, a rendező lépett. A fotók forrása a Miskolci Nemzeti Színház Facebook-oldala. Magáról az előadásról bővebben itt olvashatnak.

  
 

    Valami egészen mást kerestem éppen a videómegosztón, amikor hogy, hogy nem, elém került az 1983-as miskolci Rómeó és Júlia előadás felvétele. Az alap blogomon, a gardonyiszinhazblog.gportal.hu-n nyolc évvel ezelőtt már megírtam egyszer a kedves történetet, amit most örömmel elevenítek fel.

   Az előadás országos visszhangot váltott ki, s hatását számomra az idő sem tudta megkoptatni. Mihályi Győző és Igó Éva a címszerepekben, Szikora János csodálatos reneszánsz rendezése. Már a díszlet hangulata megfogott; s azóta is láttam magam előtt a Mab-monológ rejtélyt, misztikumot, borzongó vágyakozást elegyítő megoldását. Hallottam fülemben csengeni a bál zenéjét, éreztem, ott vagyok a kertben, amikor Júlia az erkélyre kilép. Az előadást kicsit később a Magyar Televízió is közvetítette, de hol volt még akkor a DVD-felvevő, vagy a merevlemezre rögzítés! Képmagnó sem járta még - csak évekkel később, amikor meg is láttam az előadás felvételét egy a televízió kiadásában megjelent VSH kazettán, de nekem nem volt min lejátszanom. Ennek ellenére sokáig haboztam, megvegyem-e, végül nem tettem. Megbántam, kerestem, próbáltam megszerezni különböző helyekről, különböző segítséggel, mindhiába, de nem adtam fel, hogy egyszer mégis szert tegyek rá. Nyolc évvel ezelőtt izgatottan vettem észre, hogy a Duna World újra leadja. Hirtelen ötlettel – bár nem nagyon bíztam a sikerben, de gondoltam, legalább megpróbálom - feltettem a kérdést a blog Facebook oldalán: ki tudna segíteni, DVD-re felvenni nekem?  Nagy örömömre pár perc telt csak el és – akárcsak a mesében - máris jelentkezett egy fiatalember. Nem ismertem, sosem beszéltem vele addig, s mégis segített. Nemigen szokás manapság ez az önzetlen segítőkészség, nagyon jólesett. Valóban meg is kaptam tőle a felvételt – majdnem három évtized után végre birtokomban volt. Megírtam ezt akkor a blogon és szívesen emlékszem rá vissza most is.
 

 
   A jelenlegi direktor, Blaskó Balázs mandátumának lejártával pályázatot írtak ki a Gárdonyi Géza Színház vezetői posztjára. A hét pályázót, akik között ott van Szőcs Artur, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője-színművésze, a Művészeti Tanács tagja, az egri városi televízió 10-10 perces beszélgetésekben mutatta be. Legfontosabb gondolataiknak összefoglalója itt olvasható.

 

  Ábrahám Pál Bál a Savoyban című revüoperettjét mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház. Személy szerint nekem nagy kedvencem, nem volt kétséges, hogy a koronavírus járvány második hulláma ellenére is látnom kell, vállalva a távolsági tömegközlekedést. A részletes beszámolót az Előadások menüpontban olvashatják. Gálos Mihály Samu fotóján Czvikker Lilla, Rózsa Krisztián és a Miskolci Balett.
.