MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Előadások 2011-2016

AZ ILLATSZERTÁRTÓL IV. HENRIKIG 2015

   Ezeket az előadásokat láttam legutóbb Miskolcon. Számomra ez a tény kapcsolja most össze őket, de amiért az írás címét adtam, sokkal inkább az, hogy két végletként is említhetjük a két produkciót, az első igazi könnyed szórakozást nyújt, a másik komolyabb odafigyelést, értelmezést kíván a nézőtől.
   Igazi „karácsonyi” mese László Miklós romantikus vígjátéka, nem csak azért, mert az ünnepet közvetlenül megelőző napokban és szenteste játszódik, hanem mert az emberi viszonyokat, esendőséget és szeretet-éhséget sok-sok humorral ugyan, de nem kinevetve, hanem szeretettel ábrázolja, s a színpad hátterében hulló hó (legalább ott, ha már a valóságban ezen a télen – legalábbis itt mifelénk - nélkülöznünk kell) és a karácsonyfa fényei által már amúgy is megalapozott hangulatban valóban szeretetre indít és tanít a történet, miközben azt is szinte kitapinthatóan érezni, hogy a szereplők maguk is mennyire szeretik az előadást. Van is siker, telt házak. Azért jó, hogy a nagyszínház színpadán játsszák, mert így többen láthatják, s azért lett volna jó a kamarában bemutatni, mert ott az intimebb közegben talán még inkább otthon lett volna az előadás, mint a nagyszínpadon, ahol a hatalmas tér – bár a díszlet igyekszik ezt ellensúlyozni – kicsit idegen ettől a „zárt” közösségtől, az illatszertár világától.      

Asztalos úr: Rusznák András
Balázs kisasszony: Ullmann Mónika
Sipos úr: Szatmári György

Árpád: Simon Zoltán
Kádár úr: Ódor Kristóf
Rátz kisasszony: Jancsó Dóra
Molnár kisasszony: Simonfi Adrienn
Jancsi: Bősze György
Rendőr: Kokics Péter
Detektív: Cservenák Vilmos
Vásárlók: Kerekes Valéria, Molnár Anna, Péva Ibolya
Díszlettervező:Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Bíró Klára
Rendezőasszisztens: Együd Tünde
Rendező: Szabó Máté

   Shakespeare IV. Henrikével kapcsolatban hallottam előzetesen elutasító véleményekről. Én szeretem magam eldönteni, jó-e (az én megítélésem szerint természetesen) az előadás vagy sem. Különösen - és természetesen – nem adok azokra a kommentárokra, amelyek elmarasztalnak egy-egy produkciót, miközben bevallottan nem is látták, nem is áll szándékukban megnézni. Ha valaki megnézte, s nem tetszett neki, azt tiszteletben lehet tartani, s lehet akár egyetérteni, de lehet ellenkező véleményen lenni is. S ha még partner is ütköztetni a két álláspontot, megvitatni, ki miért gondolja úgy, nem pedig csak kinyilatkoztat, az érdekes beszélgetésekhez vezethet.
   Jelen esetben a kifogások sohasem a színészi játékra vonatkoztak, hanem leginkább arra, hogy nem korabeli, stilizált díszletben és jelmezekben játsszák az előadást. A szünetben például véletlenül hallottam egy hölgyet arról magyarázni, hogy ilyen az, amikor „lusták díszletet csinálni”. Kell-e mondani, mennyire paradox ez a megállapítás, hiszen a díszlet mindenki által láthatóan ott áll a színpadon – hogy ő másfélét képzelt volna, az szíve joga, de ezt az „egyszerű” – és egyébként jól funkcionáló - díszletet is megálmodták (s nyilván van oka, miért éppen ilyennek) és elkészítették. Ami pedig a jelmezeket illeti, a díszlettel összhangban lévő szürkék, füstkékek látszólagos egyhangúsága megteremt egy egységes látványvilágot, illetve az egyetlen tűzpiros (több funkciós) díszletelemmel-kellékkel olykor egészen meghökkentősen hatásos kontrasztot alkotnak. Lehetne azután még értekezni a rendezésről, például a zene – vonósok és fúvósok – és a zenészek szinte állandó színpadi jelenlétének, kíséretből aktív résztvevővé előléptetésének funkciójáról és hatásáról és még sok másról, de inkább tegyék meg maguk! Nézzék meg ezt a kétségtelenül nem hagyományos Shakespeare előadást, döntsék el személyesen, Önökhöz szól-e vagy sem!       

IV. Henrik király: Gáspár Tibor Jászai-díjas
Herceg, a fia: Rusznák András
John of Lancaster, a kisebbik fia: Zoltán Áron e.h.
Westmoreland: Zayzon Zsolt
Worcester: Fandl Ferenc
Northumberland: Kincses Károly
Harry Percy, más nevén Hővér, fia: Simon Zoltán
Owen Glendower, a walesi: Harsányi Attila
Groom: Pásztor Pál
Yorki érsek: Bősze György
Sir John Falstaff: Szegedi Dezső Jászai-díjas
Poins: Salat Lehel
Pistol: Ódor Kristóf
Bardolph: Cservenák Vilmos
Lady Percy, Hővér neje: Szabó Irén
Sürge asszony, kocsmárosné: Seres Ildikó Jászai-díjas
Lepedő Dolly: Jancsó Dóra
Díszvendég: Molnár Anna
Díszlettervező: Zeke Edit Jászai-díjas
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Góczán Judit
Zene: Márkos Albert
Fénytervező: Vida Zoltán
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Bíró Klára
Rendezőasszisztens: Radnai Erika
Rendező: Kiss Csaba Jászai-díjas, József Attila díjas

 

 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!