Ezeket az előadásokat láttam legutóbb Miskolcon. Számomra ez a tény kapcsolja most össze őket, de amiért az írás címét adtam, sokkal inkább az, hogy két végletként is említhetjük a két produkciót, az első igazi könnyed szórakozást nyújt, a másik komolyabb odafigyelést, értelmezést kíván a nézőtől.
   Igazi „karácsonyi” mese László Miklós romantikus vígjátéka, nem csak azért, mert az ünnepet közvetlenül megelőző napokban és szenteste játszódik, hanem mert az emberi viszonyokat, esendőséget és szeretet-éhséget sok-sok humorral ugyan, de nem kinevetve, hanem szeretettel ábrázolja, s a színpad hátterében hulló hó (legalább ott, ha már a valóságban ezen a télen – legalábbis itt mifelénk - nélkülöznünk kell) és a karácsonyfa fényei által már amúgy is megalapozott hangulatban valóban szeretetre indít és tanít a történet, miközben azt is szinte kitapinthatóan érezni, hogy a szereplők maguk is mennyire szeretik az előadást. Van is siker, telt házak. Azért jó, hogy a nagyszínház színpadán játsszák, mert így többen láthatják, s azért lett volna jó a kamarában bemutatni, mert ott az intimebb közegben talán még inkább otthon lett volna az előadás, mint a nagyszínpadon, ahol a hatalmas tér – bár a díszlet igyekszik ezt ellensúlyozni – kicsit idegen ettől a „zárt” közösségtől, az illatszertár világától.      

Asztalos úr: Rusznák András
Balázs kisasszony: Ullmann Mónika
Sipos úr: Szatmári György
Árpád: Simon Zoltán
Kádár úr: Ódor Kristóf
Rátz kisasszony: Jancsó Dóra
Molnár kisasszony: Simonfi Adrienn
Jancsi: Bősze György
Rendőr: Kokics Péter
Detektív: Cservenák Vilmos
Vásárlók: Kerekes Valéria, Molnár Anna, Péva Ibolya
Díszlettervező:Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Bíró Klára
Rendezőasszisztens: Együd Tünde
Rendező: Szabó Máté

   Shakespeare IV. Henrikével kapcsolatban hallottam előzetesen elutasító véleményekről. Én szeretem magam eldönteni, jó-e (az én megítélésem szerint természetesen) az előadás vagy sem. Különösen - és természetesen – nem adok azokra a kommentárokra, amelyek elmarasztalnak egy-egy produkciót, miközben bevallottan nem is látták, nem is áll szándékukban megnézni. Ha valaki megnézte, s nem tetszett neki, azt tiszteletben lehet tartani, s lehet akár egyetérteni, de lehet ellenkező véleményen lenni is. S ha még partner is ütköztetni a két álláspontot, megvitatni, ki miért gondolja úgy, nem pedig csak kinyilatkoztat, az érdekes beszélgetésekhez vezethet.
   Jelen esetben a kifogások sohasem a színészi játékra vonatkoztak, hanem leginkább arra, hogy nem korabeli, stilizált díszletben és jelmezekben játsszák az előadást. A szünetben például véletlenül hallottam egy hölgyet arról magyarázni, hogy ilyen az, amikor „lusták díszletet csinálni”. Kell-e mondani, mennyire paradox ez a megállapítás, hiszen a díszlet mindenki által láthatóan ott áll a színpadon – hogy ő másfélét képzelt volna, az szíve joga, de ezt az „egyszerű” – és egyébként jól funkcionáló - díszletet is megálmodták (s nyilván van oka, miért éppen ilyennek) és elkészítették. Ami pedig a jelmezeket illeti, a díszlettel összhangban lévő szürkék, füstkékek látszólagos egyhangúsága megteremt egy egységes látványvilágot, illetve az egyetlen tűzpiros (több funkciós) díszletelemmel-kellékkel olykor egészen meghökkentősen hatásos kontrasztot alkotnak. Lehetne azután még értekezni a rendezésről, például a zene – vonósok és fúvósok – és a zenészek szinte állandó színpadi jelenlétének, kíséretből aktív résztvevővé előléptetésének funkciójáról és hatásáról és még sok másról, de inkább tegyék meg maguk! Nézzék meg ezt a kétségtelenül nem hagyományos Shakespeare előadást, döntsék el személyesen, Önökhöz szól-e vagy sem!       

IV. Henrik király: Gáspár Tibor Jászai-díjas
Herceg, a fia: Rusznák András
John of Lancaster, a kisebbik fia: Zoltán Áron e.h.
Westmoreland: Zayzon Zsolt
Worcester: Fandl Ferenc
Northumberland: Kincses Károly
Harry Percy, más nevén Hővér, fia: Simon Zoltán
Owen Glendower, a walesi: Harsányi Attila
Groom: Pásztor Pál
Yorki érsek: Bősze György
Sir John Falstaff: Szegedi Dezső Jászai-díjas
Poins: Salat Lehel
Pistol: Ódor Kristóf
Bardolph: Cservenák Vilmos
Lady Percy, Hővér neje: Szabó Irén
Sürge asszony, kocsmárosné: Seres Ildikó Jászai-díjas
Lepedő Dolly: Jancsó Dóra
Díszvendég: Molnár Anna
Díszlettervező: Zeke Edit Jászai-díjas
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Góczán Judit
Zene: Márkos Albert
Fénytervező: Vida Zoltán
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Bíró Klára
Rendezőasszisztens: Radnai Erika
Rendező: Kiss Csaba Jászai-díjas, József Attila díjas