Lendvai Ferenc egri direktor, a Miskolccal történő összevonás nagy híve, a Népújság 1965. augusztus 29. számában nyilatkozott arról, miért nem kell tartania az egri közönségnek ettől a tervtől.
   Hogy a gyakorlatban – az országban egyedüliként megvalósultan - mit jelentett ez Eger számára, arra a sorozat következő, 4. részében Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja fog emlékezni, felidézve az egri próbákat, előadásokat, a várossal való kapcsolatukat, az egri közönséget... 

Beszélgetés az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójával
A színház és a közönség kapcsolatáról – az új bemutatókról . a színházak összevonásáról

   Évad eleji beszélgetésre kértük Lendvai Ferencet az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatóját, hogy választ kapjunk néhány olvasóinkat érdeklő kérdésre. 
   Az első kérdés az elmúlt évadról szól: milyennek ismerte meg az egri közönséget?
   - Jómagam egy Egernél kisebb városból, a 28 ezer lakosú Veszprémből jöttem ide. Ebben a dunántúli kisvárosban sikerült olyan színházat csinálnunk, amely felkeltette a város közönségének érdeklődését. Bízom abban, hogy Egerben is lehet ilyen színházat csinálni. Alkalmas erre a színház művészgárdája, de a város közönsége, lakóinak összetétele is.
   - Mintha az elmúlt színházi évadban az egri közönség nem igazolta volna teljes egészében ezt a megállapítást? Gyakran voltak olyan előadások, amelyeket elég gyéren látogatott a közönség.
   - Ez igaz, de az elmúlt évadot nem szabad teljes értékűnek venni. A sok huzavona, késés a színház avatásával, befolyásolta a közönséget. Nem beszélve arról, hogy Egerben csupán egy fél szezonnyi időt játszott a színház.
   - De ennek a fél szezonnak sem volt szerencsés a műsor-összeállítása. Három próza egymás után…
   - Ez is igaz. De én elsősorban nem a közönség számát keveslem. Nemcsak az dönti el egy színház létét, sikerét, hogy hányszor játszanak egy darabot. Inkább az, hogyan hat az emberekre a bemutatott mű, a színészek játéka. Tudja-e formálni a színház a közvéleményt és szívügye-e a városnak, közügy-e a városban a színház. Elmondok egy példát. Rendeztünk mi Egerben egy jó Tragédia-előadást. Igaz, többen is megnézhették volna. De én mégsem ezt kifogásolom. Jobban fáj, hogy nem kavart megfelelő vitát. Eger iskolaváros. Milyen jó alkalom lett volna ez az előadás arra, hogy diákok, pedagógusok, a színészek és a nagyközönség kicseréljék véleményeiket Madáchról, a Tragédiáról s magáról az előadásról is.
   Szerintem itt kezdődik az érdeklődés. Ez lenne az igaz színházi közvélemény. Hiszen a színház mindig alkalmas arra, hogy felpezsdítse a várost. Meggyőződésem, hogy Eger is alkalmas arra, hogy színházi város legyen. Lehet Egerben olyan színházi közvéleményt kialakítani, ahol vitát, sőt vihart is kavar egy-egy bemutató. És őszintén megmondom – s gondolom, ezt a véleményemet osztja valamennyi színházi szakember -, ilyen színházi közhangulatban még megbukni is érdemes egy-egy darabbal.
   - Az idei évad műsortervét remélhetőleg nem a bukások jegyében állították össze.
   - Nem, legalábbis remélem, hogy nem. Idei műsortervünkkel szélesebb igényt akarunk kielégíteni. Bevallom, közönségsikerre is számítunk, de elsősorban kíváncsian várjuk, hogyan fogadja a közönség az egyes bemutatókat, mi lesz a véleménye. Mit szól például Németh László A nagy család című drámájához vagy Tennessee Williams A vágy villamosához, hogyan fogadja majd a közönség Csehov Sirályát, Gárdonyi Géza Fehér Annáját vagy Rostand Cyranóját.     
   Helyi ősbemutatót is tartunk ebben az évadban. Bemutatjuk Gyurkó Géza Vannak még csodák című szatíráját, amelyben az író szellemesen figurázza ki az élet apró, groteszk megnyilvánulásait. A színház legjobb erőit csoportosítja ehhez a bemutatóhoz és kíváncsian várjuk, hogyan fogadják az egriek egy helyi író szatíráját.    
   A most következő évadban, bevallom, nemcsak a színház vizsgázik, de a közönség is. Vannak már biztató jelek. Eddig már közel 400 felnőtt bérletesünk van. Az elmúlt négy esztendőben még nem volt több ennél. Reméljük az idén elérjük a ötszázat is és diákbérletünk is lesz vagy kétezer. De hangsúlyozom, számunkra nem mindegy, hogy milyen közönség ül a nézőtéren. Az a közönség, amely a harmadik felvonás után már elfelejti az egész előadást, amelynek nincs véleménye a bemutatott drámákhoz, az annyi, mintha nem is lenne.
   - Ebben nem értünk teljesen egyet. Hisz színház és közönség jó kapcsolata hosszabb, állandó folyamat eredménye és hogy a közönség hogyan távozik a színházból, az elsősorban a bemutatott drámától, az előadástól függ. Elsősorban az előadástól függ, milyen maradandó élménnyel távozik a közönség, megérintette-e őt a színház varázsa.
   - Ezt nem tagadhatjuk. Hiszen már Petőfi is megírta színész korában: Pártolj közönség és mi majd haladunk. Mire a közönség: Haladjatok és mi majd pártolunk.
   Mi, a magunk részéről mindenesetre elkezdjük: igyekszünk jól játszani. Mi sugározzuk majd a színpadról a művészet impulzusait, csak legyenek megfelelő „antennák”, amelyek felfogják ezeket.
   - Ismét visszakanyarodtunk az előbbi témához. Az értő közönség nem születik. A színháznak az is a feladata, hogy nevelje saját közönségét, és meg kell mondani, hogy e téren évekre menő a színház adóssága. A könyvtár például már a kis iskolásokkal igyekszik megszerettetni a meséskönyveket, miért nem teszi ugyanezt a színház? Miért nem iktat be gyermekelőadásokat? A mesejátékoknak nagy a közönségük és sikerük lenne. Nem beszélve arról, hogy ezrek és ezrek már a gyermekkorban megszoknák, megszeretnék a színházat.
   - Ezzel egyetértek, Csakhogy egyetlen színház sem iktat be hivatalos programjába gyermekelőadásokat. De a gyermekek számára nem az a fontos, hogy hivatalos-e az előadás vagy sem. Itt a színház, itt vannak a színészeink. Tessék! Kezdeményezzen a szakszervezet, a KISZ vagy az úttörők! Akár minden vasárnap délelőtt is rendezhetnek ifjúsági matinét. Színészeink szívesen vállalják ezt a feladatot.
   - Ha már az adósságnál tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy évekkel ezelőtt működött Egerben a Kelemen László Irodalmi Színpad. Sok hibával, de mégis volt. Most egyáltalában nincs. Aztán a kabarészínpadnak is vannak hívei. Alkalmanként érdemes volna egy-egy kabaré előadást tartani. Miért ne lehetne a programot úgy összeállítani, hogy – számítva a nagy idegenforgalomra – augusztusban rendszeres szabadtéri előadásokat rendezzen a színház.
   - Mindez lehetséges. De ismét hangsúlyozom, ehhez igény, érdeklődés, megfelelő színházi közvélemény kell. Ha például az irodalmi színpadot kezdeményezné, mondjuk a TIT, esetleg más szerv, vagy intézmény, színészeink, rendezőink örömmel rendelkezésükre állnának. Mi hivatalosan csak kétszáz előadást tartunk. Az év többi napja szabad! Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az anyagiakon múlik.
   A kabarénál már más a helyzet. Ezt már a színház is vállalhatja, sőt még ebben az évadban is műsorra tűzhetünk egy kabarét, ha vannak a városban olyan emberek, akik meg tudnak írni egy műsort, aki szellemesen tollhegyre mernek tűzni olyan sajátságosan helyi, aktuális problémákat, amelyek foglalkoztatják a város közvéleményét. Enélkül nincs kabaré, mert ezt a műfajt nem szabad Budapestről adoptálni.
   Ami a várjátékokat és a nyári programokat illeti, ez nem csak színházi, ez elsősorban egri ügy. Ha a város rendezni akar ilyen játékokat, akkor a színháznak lesznek elképzelései, s együtt, közösen meg is valósíthatjuk azokat. Én is megvalósítható, jó ötletnek tartok a várban megrendezendő nyári programot. Úgy gondolom, Eger méltó egy ilyen nagyszabású nyári program megrendezéséhez. Híre is indokolja ezt.
  - Beszélgetésünk során többször említette, hogy bízik az egri közönségben, és hogy Eger jó színházi város lehetne. Ugyanakkor pedig köztudott, hogy egyik lelkes híve az egri és a miskolci színház egyesítésének.
   - Igen, híve vagyok, de ez nem jelent semmiféle ellentmondást. Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy nem az egyesítésnek vagyok a híve, hanem a jó színháznak. A jó színház egyik előfeltétele pedig, hogy összevonjuk erőinket. Ezt a célt szolgálja a színházak összevonásáról szóló határozat is.
   - Az egri közönség bizonyára nem fogadja lelkesedéssel a színház összevonásáról szóló hírt. Eger város rangjához a színház is hozzátartozik.
   - Nem az adja a rangot, hogy kié a színház, hanem az, hogy valóban jó színház legyen. A közönség számára nem az a döntő, hogy Miskolcon, vagy Egerben van-e a színházigazgató irodája, vagy melyik városban laknak a színészek. A művészi színvonal a fontos. És ha megvalósul a két színház teljes összevonása, akkor nemcsak Egernek, hanem Miskolcnak sem lesz külön-külön önálló színháza, hiszen az új színház a két városé lesz.
   - A közönség joggal tarthat attól, hogy a Miskolcról „kiránduló” színészek csupán tájszékhelynek tekintik majd a várost.
   - Ettől nem kell félni. Az új, összevont színháznak két egyenrangú központja lesz: Miskolc és Eger. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a két város rendelkezik az ország két legújabb, legmodernebb, s hozzátehetem: legszebb színházépületével. S nem szabad azt gondolni, hogy majd a Miskolcon már lejátszott darabokat hozzuk Egerbe. Megosztva tartjuk a premiereket. Amíg a színház próza gárdája mondjuk Miskolcon játszik, addig Egerben operettbemutatót tartunk. És a színház itt marad Egerben, és Gárdonyi Géza Színház lesz a neve, bármilyen összevonás után, mint ahogy a miskolci is megmarad Nemzeti Színháznak. A változás csupán annyi lesz – és hangsúlyozom, ez a legfontosabb -, hogy egyformán jobb színházat, jobb előadást kap mind a két város közönsége. Nem nehéz elképzelni, mennyivel jobb lehet például egy Németh László-dráma előadása, ha a két színház nem külön-külön rendezi meg, hanem a szereposztásnál a két társulat színészei közül válogathatjuk ki a szereplőket. Vagy mennyivel fényesebb, gazdagabb lesz egy revüoperett kiállítása, ha nem külön-külön csináltatjuk a díszleteket és a jelmezeket.
   - Tudomásunk szerint a megyei tanács vb. hozzájárult a két színház összevonásához.
   - Igen, kísérletképpen egy esztendőre. De ebben az évadban már lényegében semmi nem változik: nem tudjuk megvalósítani a teljes összevonást. Egerben is, Miskolcon is külön-külön szerződtettük a színészeket, külön hirdettük meg a színház műsorát, így a két színház összevonásának csupán gazdasági előnyei mutatkozhatnak meg ebben az évadban.
   - A színház programját ismeri a közönség. Szeretnénk hallani, mi lesz a bemutatók sorrendje.
   - Gárdonyi Fehér Annájával nyit a színház, majd a Mágnás Miska következik. November 6-án bemutatjuk Csehov Sirály című drámáját, november végén pedig Fényes Szabolcs Maya című nagyoperettjét. A primadonna-szerepet Petress Zsuzsa játssza. December közepén Simon György Jászai-díjas művészünkkel a címszerepben színre kerül a Cyrano. Majd január elején Lőrinczy Éva főszereplésével egy zenés vígjáték: Nádas-Maugham: Imádok férjhez menni. Gyurkó Géza szatíráját január végén mutatjuk be. Februárban pedig Kovács Mária Jászai-díjas művésznőnk és Huszár László főszereplésével A vágy villamosát. A további bemutatók sorrendjét még nem állítottuk össze.
   - Reméljük, Eger és a környék közönsége jól vizsgázik az új színházi évadban. S a gyönyörű színházi épület valóban Thália otthona, sőt több annál, a város kulturális központja lesz.

                                                             Márkusz László