MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

MEGLEPŐDVE

2024.02.03. 18:51

A színház emeleti társalgója folyamatosan helyt ad kiállításoknak. Ezekhez elhelyeztek egy vendégkönyvet is, de a közönség az előadásokat, a színházat is említi, kommentálja benne a kiállítások mellett, attól kezdve, hogy „Első színházi látogatásunk. Remek az előadás.” odáig, hogy ”Változatlanul csodálatos a Miskolci Nemzeti Színház”.
   Majd egyszerre ezt olvassuk: „Budapestről jöttem, meglepődve tapasztalom, hogy az előadás nagyon színvonalas.” – örüljünk vagy szomorkodjunk? A helyes válasz nyilván az, hogy egyiket is, másikat is. Vidéki színházak sorsa a lokális ismertség – lám, még akkor is, ha az a színház éppen remek formában van, színvonalas és sikeres előadások sorát mutatja be, tehetséges, hivatásukért élő-haló társulattal és háttérdolgozókkal, estéről-estére hatalmas tapssal, gyakran álló ovációval. Akkor is, ha – mint az MNSZ – igazán gyakran jelenik meg internetes és más orgánumokban, kulturális híradásokban, kritikákban, de még kereskedelmi tévéműsorokban is.
   Mennyire más volt valamikor, amikor például még a televízió hetente sugárzott élő színházi közvetítéseket és vidéki színházakból ugyanúgy, mint a budapestiekből. (Jut eszembe, Miskolcról van olyan előadás, amit felvett ugyan a tévé – de hiába várjuk.)
   Tudom, hogy nemcsak a vidéki színházak környezetében változott – nem jó irányba – a világ. A budapesti néző valószínűleg nem is igen hibáztatható azért, mert meglepődik, hogy színvonalas előadást látott Miskolcon. Mégis szomorú dolog ez. Amint az is, hogy az akkor már jó ideje nagy sikerrel futó Producerekről (mármint magáról a darabról) pesti színházi ember írta le, hogy Magyarországon csak a Madách Színház mutatta be. Öröm volt az ürömben, hogy nem kellett sokáig várni a helyesbítő kommentekre. És az is pesti – pár nappal ezelőtti – példa, hogy egy neves és sokak által kedvelt fővárosi színészről egy közösségi oldalon megkérdezte valaki, hogy kicsoda. Nosza, meg is indult az adok-kapok kommentháború, ami végül azzal csengett le, hogy bizony Pesten is sokan csak az általuk látogatott színház művészeit ismerik.
   Mit lehet tenni hát egy vidéki színház ismertségéért? Azt gondolom, az MNSZ tényleg nagy súlyt fektet erre is és megtesz mindent, amit megtehet – azaz nemigen lehet többet, mint ami most is megtörténik. A közönség segíthet – Miskolcon és minden színházban – még azzal, ha viszi hírét az előadásoknak, hangsúlyozza színvonalasságukat, kifejezve megérdemelt szeretetét. ha pedig egy messziről jött néző meglepődik, bízzunk benne, hogy azután ő is beáll a hírvivők sorába! 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
1 hozzászólás
2024.02.03. 21:22
Neni

Azt azért jó látni, hogy Pestről is járnak hozzánk színházba. Nemcsak híres színészek, rendezők, kritikusok, hanem csak "egyszerű" nézők, akik tudják, mi történik Miskolcon. Országosan is van híre az MNSZ-nek ugyanúgy, ahogy mi is tudjuk, hogy Tatabányán is igen jó színház működik, a második legjobb az MNSZ után.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!