MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

2023.10.08. 20:24

Kálmán Imre operettjét, A csárdáskirálynőt mutatta be az MNSZ, Béres Attila rendezésében. Ebből az alkalomból a blog háromrészes sorozatot közöl. Az első részben a szerzők és a darab miskolci vonatkozásait  ismerhették meg  , az utolsó majd korábbi miskolci előadásainak emlékét idézi.

Ebben a fejezetben 107 évvel korábbra térünk vissza, 1916-ba, „A csárdáskirálynő” azaz akkor még – amint a színlapon láthatják –, a „Csárdás királyné” (de a megidézett cikkben megtalálható "Csárdáskirályné" és "A csárdáskirályné" alakban is) magyarországi bemutatóját (november 3.) követően 10 nappal későbbre, amikor a Színházi Élet című lap elragadtatott képes beszámolót-kritikát közölt a Király Színház új produkciójáról. Megtudhatják, hogyan látta, milyennek érezte az akkori közönség az újdonságot és akkor készült fényképeken láthatják a darab szereplőit, jeleneteit.

A képaláírásokhoz megjegyzem, hogy ma Edvin szerepelne ott, ahol akkor az "Edwin Ronald" névből a Ronaldot szerepeltették.
**  Fotók: Strelisky
***  Az írást a Színházi Életben megjelent eredeti helyesírás szerint közlöm.

A vidám, nevető tömeg elkap magával és a színház ragyogásából kivisz az éjszaka sötétjébe. A szemek még ragyognak, az ajkakon nem simult el a mosolygás és mint elmúlt karneválokon a szines konfetti, ugy szállnak a melódiák, drága dallamok, szinesen, vidáman, kedvesen, tarkán. Virágos kertre gondolunk, régi tavaszi álmok virágos kertjeire, melyekben fantasztikus szépségű virágok regéltek a szerelemről. A melódiák melyek szivünkben tovább zenélnek ugy körül fonják lelkünket mint a csoda-virágok illata. Kálmán Imre. Több mint egy kitűnő operett zenéjének szerzője. Bűvész. A legnagyszerűbb magasságokig kell emelni. A zenéje minden bánatot messzire üz és nagyszerű szerelmekről regél, szivünket elkapja és hipp-hopp messzire viszi a való világtól, ugy hallgatjuk, ugy hiszünk neki, mint kis gyermek tündérmesét mondó édes anyjának. Mit irjunk a „Csárdáskirálynő" zenéjéről. Volt-e valaki ki le tudta volna irni a szélsőségekben szárnyaló álmok nagyszerűségeit és ki merné papirra vetni, körülhatárolni, méregetni, magyarázgatni egy nagyszerű virág mindennél beszédesebb illatát... A színészekről, előadásról, a kitűnő rendezésről, díszletekről, ruhákról, tréfákról, dalokról, nőkről, csipkékről, selymekről, táncokról, zenekarról, hangszerekről, közönségről, virágokról, tapsoló vidéki és külföldi igazgatókról, elővételi pénztárról, száz meg száz dologról kellene irni. Mert minden uj színben és uj formában nyilatkozik meg. A szokatlan nagy siker rásugározza ragyogását mindenre és mindenkire. Taps, taps és mosolygás és nagyszerű muzsika. Érezzük, hogy mi a tehetség, megsejtjük, hogy milyen rettenetes szakadék választja el az ügyeskedőket, az igazi nagy tehetségtől. A színpad méltó keretet ad a darabnak. Márkus László díszletei méltók Kálmán Imre zenéjéhez. És az uj főrendező Czakó Gyula tökéletes munkát végzett. Az első felvonás díszlete: esemény. Egy mulatóhely belseje. Bal oldalt a színpad. Mikor a függöny felgördül itt énekel a



nagyszerű Vereczki Szilvia. Az előtérben a nézőtér. Asztalok mellett a közönség. A háttérben emeletes páholyok. A páholyok zsúfoltak és mindegyikben kis vörös-lámpák világítanak. A második felvonás a herceg bécsi kastélyában egy ragyogó teremben, a  harmadik pedig egy szálloda emeletén játszódik. A második felvonás díszlete diszkrét és előkelő, a harmadiké pedig rendkívül ötletes. A női ruhákról külön fejezetet kellene biztos, hogy a hölgyek közül sokan lesznek, akik azért fogják sorozatosan, többször is megnézni a darabot, hogy kellőképen megnézhessék és méltányolhassák az összes ruhákat. És amit ez a csupa ragyogás körül foglal, az egy értékes drágakő: egy kedves és ötletes operett, mely méltóan sorakozik a kiválasztottan nagy operettnagyságok mellé. Nem szabad megfeledkeznünk az operett szövegiróiról, Jenbach és Stein bécsi szerzőkről és Gábor Andorról, aki ismételten bebizonyította, hogy mestere az operett fordításoknak. Vereczki Szilvia primadonna szerepe: igazi primadonna szerep. Olyan szerep melyért mindenütt a világon nagy szinésznő-harcok lesznek.

Kosáry Emmy játssza Szilviát. „Három a kislány" alakítására mindnyájan emlékszünk. Nos: most még pompásabb, még ragyogóbb. Hódolattal figyeljünk: egy nagyszerű művésznő uj útra lép és a népszerűség rózsái mosolyognak mindenünnen feléje. Királynői megjelenés, szerencsés szépség, tudatos játékmüvészet mindehhez a Kosáry Emmy tiszta magasságokban szárnyaló hangja. Ő a középpontja a figyelemnek és szeretetnek. És igen nagy része van abban, hogy Vereczki Szilvia szerelmi-története, Kálmán Imre dalai megtalálták egy utat a közönség szivéhez és a népszerűséghez.

A második felvonás nagy jelenetében midőn káprázatos szépségével leigáz mindent színpadon és nézőtéren percekig tartó taps ünnepelte és a felvonásközökben is újra meg újra látni kivánta a közönség, mely boldogan köszöntötte benne uj, nagy sikerek várományosát. A pesti korzón legszebb mosolyukat még mindig Szirmay Imre elé

küldik a nők. De a színpadon rég nem üdvözölhették. Most rövid időközökben két nagy színészi-sikerrel ad számot mindig friss képességeiről, az egyik a herceg alakjának kreálása a „Csárdáskirályné"-ban. Egy öreg, reszketős fejű herceget játszik, ki nagyon büszke ősi családfájára és a világért sem engedné meg, hogy fia feleségül vegye Szilviát, a „brettli müvésznőt”. Azt akarja, hogy a szép Sztázi konteszt vegye el. De a harmadik felvonásban, sok bonyodalom után mégis csak ugy fordul a dolog, hogy az ifjú herceg vágya teljesül, most a herceg megtudja, hogy felesége (Gerő Ida) kit mint fiatal özvegyet vett el valamikor vidéki primadonna volt, beleegyezik a házasságba és így kiált fel: — Akkor már legyen két brettli művésznő a családomban. A családfából majd brettlit faragtatok.

Szentgyörgvi Ida játsza a második fő női szerepet. Az énekszám, az első tánc után valami végig zörrent, zizegett a nézőtéren. Színháziak jól tudják, hogy az uj tagnak ez a zizegés, zúgás, zörrenés hozza meg a teljes sikert és a népszerűséget, emberek megveszik a szinlapokat, zörren a papiros végig suttog a színházon a név : — Szentgyörgyi Ida ! — Nézd, milyen szépen táncol... — És kitűnően énekel. — Hogy hívják? . . . Szentgyörgyi Ida.. . Már a „Mágnás Miska" utóbbi előadásain is nagyon tetszett Rolla szerepében, de most teljesen meghódítja a közönséget. Igazolva látjuk amit premiér előtt mondott nekünk: Igazi, nagyszerű szubrett-szerep a Sztázi grófnő szerepe... És a szerep minden lehetőségét teljes mértékben kiaknázza a fiatal tehetséges művésznő, kinek játék és énektudását szerencsésen emeli rendkívül előnyös megjelenése. Gondoljunk a „Mágnás Miska" Miskájára. A vasmegyei paraszt gyerekre. És nézzük Rátkai Márton legújabb, pompás alakítását. Egy

 

fiatal, könnyelmű és vidám gróf, ki a télikertek rózsái közül kimenekül és végül egy főúri család liliomával lesz boldog. Persze amig előbb emlitett és teljesen felhőmentes boldogságához eljut rengeteg kalandon, tréfás helyzeten és furcsaságon vergődik keresztül. Minden mozdulata, nevetés, minden szava kacagás. A táncáról, mely az egyéniségéből nőtt ki, melynek minden mozdulata egyéni, külön tanulmányt kellene irni. Messze kimagaslik nemcsak a hazai, hanem a külföldi táncos komikusok fölé is. Rátkai Márton csak egy van. És a közönség ezt nagyon jól tudja. Fehér lányszobákban, kedves, bohó kislányok hányszor irják be az ő nevét, szekrényük legalján rejtegetett naplójukba. Hány levelet küldenek hozzánk (éjjel irják, titokban), kérdik: mi a kedvenc virága, hová jár délutánonként, autogrammot ád-e.. . Király Ernő. Nagyszerű szerelmes szerepek. Gróf vagy katonatiszt, vagy akármi, mindig délceg és a hangja mindig szárnyakat ad a szerelmes szavaknak és a legszebb melódiáknak.

 

Megint nagy szerepe van Király Ernőnek. Hódító, diadalmas alakítás. Szerelmes ifjú herceg, katonatiszt... És este előadás után a lányszobákban ismét előkerülnek a virágos kötésű naplók és kislány szivek ritmusára sercegi a toll: Ma este ismét láttam Király Ernőt... Még emlékszünk a napra — hiszen nemrég volt — mikor jelentettük, hogy uj, kiváló képességű szinész szerződött a Király-szinházhoz: Latabár Árpád. Azóta jól felhasználta az időt. Néhány alakítás és stílusos lendüléssel a színház legjobbjai közé emelkedett.

Feri bácsi szerepében is kifogástalan. Ahol vidámnak kell lenni, ott megnevetteti a közönséget, de ahol komoly hangjai vannak szerepének ott is teljes ura a színpadnak. Sikerét — mint jóslatunk ujabb igazolását — örömmel láttuk. A többi szereplőkről is csak a legjobbat írhatjuk... Mindenki a helyén volt, mint egy zseniális szerkezet ugy működött az egész színpad. Egy szerkezet, melynek csodás finomságú rugóiba Kálmán Imre bűvös erejű muzsikája öntött életet.

Dalok ... . slágerek ... . Melyik a sláger? „A lyányok, a lyányok"... „Egy a szivem, egy a párom"... „Te rongyos élet"... Melyik? Ma már mindenki énekli őket és minden zenéskávéházban, mulatóhelyen „Csárdáskirálynét” játszik a cigány... Vörös Jancsiról se feledkezzünk meg. Az ő bandája játszotta először a „Csárdáskirálynt”. Még a premieren. A szinpadon, hol Vörös Jancsiéknak a mulató jelenetekben nagy sikerük van.. . Ma már hegedűk, zongorák, kintornák ontják felénk, a pompás melódiákat, a suszterek mást nem is fütyülnek csak Kálmán-melódiákat. A siker részeseit felsorolva nem szabad megfeledkeznünk a férfiak költemény jellegü frakkjainak és Király Ernő ragyogó egyenruhájának készítőjéről, a „Weinerés Grünbaum" cégről. A szinház áldozatkészségét sem lehet eléggé dicsérni, amikor ebben a drága világban a férfikórusnak is vadonatúj frakkokat csináltatott. A hirdető oszlopokról pedig büszkén mosolyognak le a diadalmas szavak: Minden este „A Csárdáskirályné"!



 

 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!