MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

SOMOGYBÓL MISKOLCRA ÉS MÉG AZNAP VISSZA - EGYETLEN ELŐADÁS KEDVÉÉRT

2023.09.26. 08:00

Dr. Karabinszky György

Augusztus 24-én, a bicentenáriumi ünnepségekre igyekezvén egy idős úrral találkoztam a színház előtt. Pontosabban, maga a találkozás két fiatalembernek volt köszönhető, akik (amint arról  az ünnepségekről szóló tudósításomban is írtam), az alkalmi színházi szolgálatot, információk adását, irányítást, segítséget adó kis csapat tagjai voltak és ők történetesen tudtak róla, hogy talán lesz nálam egy jegy, amit gazdája ugyan megvásárolt, de végül mégsem fog igénybe venni. Velük találkozott előbb Dr. Karabinszky Gyula, Szántód község díszpolgára, az 1997-ben önállósodott település első polgármestere, aki akkor érkezett egyenesen Szántódról, a díszelőadást szerette volna megnézni, s utána rögtön utazni is haza, de nem kapott jegyet - természetesen, hiszen azok már hetekkel előbb elkeltek. A „felesleges” jegy még nálam volt, így tudtunk segíteni. Előadás előtt pár szót beszélgettünk, tudtam, hogy meg fogom írni ezt a történetet a blogon.  
   Karabinszky úr csak 2 nappal azelőtt, a Kossuth Rádió délelőtti adásából értesült a Miskolci Nemzeti Színház 200. születésnapját ünneplő díszelőadásról, de azonnal eldöntötte, hogy szeretne részt venni rajta.
   „A nevezetes napon reggeli hétkor indultam Balatonföldvárról vonattal és éjjel kettőkor érkeztem haza, a jó vasúti közlekedésnek köszönhetően.” Ezt már abból a levélből idéztem, amit tőle kaptam, mert megkértem, írjon magáról, hogy kicsit bemutathassam a blog olvasóinak.  
   „Tizenöt éve nyugdíjas vagyok. 1949 és 1965 között Miskolcon éltem, iskoláimat – általános és középiskola – ott végeztem, a Földes Ferenc Gimnázium tanulója voltam. Gimnáziumi osztálytársaimmal a rendszeres ötéves találkozókat mindig megtartottuk, legutóbb 2021-ben, hatvan év volt mögöttünk, s a harmincnégy érettségizőből kilencen voltunk jelen.
   1957 és 1961 között lakásunk a Széchenyi utca 40. szám alatt, a Szinva-híd és a főutca közötti műemlék házban volt, az akkor Déryné nevét viselő színház lakásunktól 2-3 perc sétányi távolságával. Középiskolás koromban bérletesként, de fellépőként is jártam a színházban. Konkrétan, ha jól emlékszem 1958-ban, diák szereplő voltam Kazimir Károly rendezésében, a Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című előadásban, ahol Nyilas Misit Hacser Józsa játszotta.

   1965 óta csak látogatóba jártam haza, régebben évente többször is, 2010 óta főszabály a novemberi temetőlátogatás. Somogyban élek, Szántódon, ugyanitt él a családom, lányom és két lányunokám.”
   Kértem, írjon arról is, milyennek látta a díszelőadást, amelyért megtette ezt a hosszú és fárasztó utat.
   „Mivel az eredeti művet nem ismerem, két kérdés merült fel bennem, mialatt néztem, hogy az indiai népcsoport szerepeltetése (az igaz, hogy mindkét népesség, a mongol-tatár és a vándor roma is ázsiai eredetű) és a zenei, zeneszerzői adaptálás Kisfaludynál is hasonlóan jelen volt-e? Az előadás mint produkció, tetszett, a szándék és a kivitelezés méltó keretet adott.”

 

Még nincs hozzászólás.
 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!