MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

KARÁCSONYI GONDOLATOK - MIKITA GÁBOR, SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ÉS SZÍNÉSZMÚZEUM

2016.12.22. 21:44
 

 Az év legvarázsosabb ünnepi estjét ritkán viszik színpadra a teátrumok, a téli gálákat nem számítva hirtelenjében csak a Diótörőt tudom példának felhozni, ahol megjelenik a színen a karácsonyfa, az ajándékozás. Bizonyára, mert nagyon nagy a kihívás: az otthoni bensőségességből kilépni, színházivá varázsolni a család által együtt megteremtett csodát szinte lehetetlen feladat. Egyszerre kellene újraélnünk saját ünnepléseinket, miközben várnánk, hogy a színház különleges fénytörésbe is helyezze azt. A nézőtér ugyan a titokvárásnak, csodakeresésnek a felfokozottságát kínálja estéről estére a nagyérdeműnek, s a színpadi illúziókeltés, a színészi átélés is sok mindenre képes, de a legszentebb ünnepet mégis, csak a családban lehet őszintén, mélyen átélni, máshol csak szép illusztráció. Kívánom hát mindenkinek, hogy valóban szeretetteljes családi körben ünnepelhessen! S kövessék majd a decemberi szép pillanatokat 2017-ben estéről estére a hétköznapok színházi ünnepei... 
 

Még nincs hozzászólás.
 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!