Adventi délutánon találkoztunk a Miskolci Nemzeti Színház művésznőjével. Próbáról érkezett, később még fellépés várta az Adventi forgatag rendezvényén, este előadása volt, mégis szakított időt. Kedves volt és közvetlen, ahogyan vártam. Sőt, még egy külön ajándékot is kaptak tőle a blog olvasói. Hogy ez micsoda, megtudhatják az írás végén található ajándékdoboz ikonra kattintva. 

Talán furcsa kezdete beszélgetésünknek – szeretnék  mondani három tulajdonságot, amilyennek én gondolom Önt, nem csak, mint művészt, hanem magánemberként is.

Fotó: Éder Vera

Az első a szerénység.

A magánéletben és a művészi pályáján is jó, ha megvan ez a tulajdonság. Amit – különösen a színpadi létben - nem szabad persze összekeverni az önbizalommal. Arra egyszerűen szükség van, egy egészséges szinten tartva. Kell a kételkedés, elégedetlenség is önmagaddal, de ha nem vagy egy kicsit sem elégedett, elismerő, nem látod őszintén az értékeidet, ha nincs meg benned, hogy valamit közölni szeretnél, az nagyon vissza tud ütni, lefelé húzni.

Fotó: Bede Kincső

Határozottság – úgy érzem, ami valóban fontos, azt mindenképp igyekszik elérni. 

Igaz. Mondok egy példát. Anyukámék nem akartak elengedni felvételizni, mert féltettek ettől a pályától. Apukámat, akit korábban nem ismertem, megkerestem, és segítséget kértem, hogy feljussak Budapestre. Tudtam, hogy legalább meg kell próbálnom ezt a felvételit. Végigkísér az életemben, hogy ha valamiről ösztönösen úgy érzem, közöm van hozzá, azt kipróbálom, a legvégéig elmegyek.

Fotó: Bede Kincső

Titokzatosság…

Mástól is hallottam már. Igen, azt hiszem ez is jellemző rám. Talán ilyen a személyiségem, de azt gondolom, hogy a színházban is, minden szerepnél fontos, hogy legyen az embernek valami titka, amit ő tud, és azt beleteheti az adott helyzetbe, szerepbe. A magánéletben nem gondolom magam extrovertált alkatnak, nem érzem azt, hogy nekem folyton a társaság közepén kellene harsognom, de a barátaimmal, adott közösségekben, amiket a sajátomnak érzek, mégis az tudok lenni. A munkába pedig nagyon bele tudom vetni magam.

Olyan társulat tagja, amelyről a közönség és a szakma egyaránt felsőfokban beszél, a színházat messze Miskolcon túlról is látogatják, az előadások végén rendszeres az álló taps.

Igazán megbecsülve érzem magamat. Minden évadban megtalál legalább két olyan szerep, ami kihívás számomra, akár olyanok is, amelyek nem egyértelműen következnének az alkatomból. És ez jó! A miskolci közönség pedig ma, amikor minden olyan instant, gyors, eldobható, amikor nem adjuk meg az idejét a dolgoknak, minden generációt beleértve, a fiataloktól kezdve felmenően jön hozzánk és figyel ránk. Ez csodálatos.

Kiválasztottam négy előadást, ahol az Ön által megformált karakterekben mindegyikben megtalálható valamelyik, vagy akár több is azokból a tulajdonságokból, amelyekkel kezdtük a beszélgetést. Az első Bulgakov: A Mester és Margaritája (ennek bemutatójáig van hátra még néhány nap.)

Többször is olvastam a regényt és mindig nagy – mindig más – hatással volt rám. A gimnáziumban sokkoló volt, hogy mennyire összetett és mégis összefüggő történet, hogy tele van filozofikus gondolatokkal. Amikor az első Covid-hullám idején leálltunk, de tudtuk már, hogy csinálni fogjuk, újraolvastam. Akkor leginkább Margarita élete, találkozása szerelmével, és felszabadulásának, boszorkánnyá válásának története húzott be. Hogy mi az olvasás-élménye az embernek, az persze nagyon függ az aktuális állapotától is. Legutóbb pedig, mielőtt elkezdtük a próbafolyamatot, már úgy olvastam, hogy figyeltem azokra a részekre, ahol Margarita megjelenik.

Hiszen Öné az egyik címszerep!

Partnere: Keszég László 
Fotó: Gálos Mihály Samu

Nagyon szeretem próbálni, azzal együtt, hogy szorít az idő és iszonyatosan le vagyunk terhelve, de nagy öröm, ünnep ez a próbafolyamat! Egy ilyen nagy regénynél fontos, hogy ne csak képeskönyv-szerűen felmutassuk, hogy itt ez történik, ott meg az, hanem el kell eldönteni, mely részeken és hogyan van a hangsúly. A rendező, Szőcs Artur ebben szerencsére nagyon határozott volt, erős vízióval érkezett. Sok csodás zene lesz benne. Zeneigazgatónk, Cser Ádám írt hozzá kórusműveket, nagyon sajátossá téve, megemelve az előadást. Sőt táncolunk is, Keszég Lászlóval, a másik címszerep alakítójával.
 

SzentivánéjiÁ - Shakespeare címében is hasonló vígjátéka alapján Nádasdy Ádám fordítását felhasználva írta és rendezte Rusznyák Gábor. Személy szerint nagyon szeretem ezt az előadást! Ön Hermia, Egéus Leánya, aki szerelmes Lysanderbe.
 

Fotó: Éder Vera

Megosztó, van, akinek egyáltalán nem jön be, mert az eredetit, a klasszikust várja, pedig igazán szerethető. Gábor az átírás során sajátos szöveggubancot talált ki.

Aki nem látta, csak hall róla, mi minden fordul elő benne a Görög Nemzeti Teqball csapattól (az eredetiben a mesteremberek) Karel Gott Lady Carneval című daláig, nehezen tudja elképzelni, hogyan kerülnek ezek ide és miképp illeszthetőek egyáltalán egy történetbe. Politika, színház, álom, szerelem és még sok más réteg fedezhető fel az előadásban. Nagyon szórakoztató, miközben tele van kritikával is, közállapotainkról, a színház, a kultúra szerepéről, helyéről napjainkban, s mindezt úgy, hogy végig jelen van valami nagyon vonzó, költői szépség.

Szeretem benne, hogy annyi réteget rejt. Nagyon jó próbafolyamat volt. Gábor általában hagyja az embereket létezni, majd odaszúr mondatokat, hogy ez vagy az ilyen meg olyan, terelget a cél felé, és mindeközben pedig egy olyan helyzetet, világot varázsol köréd, amiben aztán minden összeáll, leülepszik. Magától értetődővé válnak a dolgok, de persze szól, ha valami rossz.

Szomory Dezső: Hermelin – rendező Mohácsi János. Újabb címszerep: Tóth Hermin, drámai szende

Partnere: Harsányi Attila
Fotó: Éder Vera

Nagyon kötődik egy férfihez, nem azért csak, mert gyermekük van – megmagyarázhatatlan.  Viszont nem egyenes a sorsuk, nem jön össze, hogy összetartozzanak, mindig beleszól valaki, valami, elhúzzák őket egymástól vagy jön egy másik lehetőség. Margarita egy boldogtalan nő, aki szerelmes lesz és fellázad, kirepül, Hermia fiatal lány, ki akar törni az apja által ráerőltetett korlátok közül, felnő, vagy legalábbis tapasztal. Tóth Herminnek pedig van egy nagyon fájdalmas múltja, mind a szakmájában, mind a magánéletében és egy megfoghatatlan, vonzó aurája. Mindhárman hallgatnak az ösztöneikre, megérzéseikre, szívükre, de mégis három nagyon különböző karakter.

Vinnai András: Vojáger – Vera, Pál barátnője (egyébként csak volt, és a megvilágosodásán dolgozik)

Partnere: Feczesin Kristóf
Fotó: Éder Vera

Abszolút mai figura. Nagyon örültem neki, mert engem általában drámai helyzetek találnak meg. Persze ebben a történetben is ott van a konfliktus, a fájdalom, de humorral megmutatva. Először dolgoztam Keszég László rendezővel és nagyon üdítő volt vele ebben a kortárs bohózatban, örültem a munkának.

Közel a karácsony. Tudom, hogy hívő ember.

Igen. A karácsony egyfajta megkoronázása az adventi időszak várakozásának. Most épp nagyon kevés időm van rá, hogy erre koncentráljak, elcsendesedjek, mert annyira munkás és zsúfolt ez az időszak, de alig várom, hogy hazamenjek a családomhoz és találkozzam velük végre. Az már maga is ünnep lesz. Egyébként egész évben próbálok figyelni arra, hogy az ünnepet magam is meg tudjam teremteni, hogy észrevegyem.

Van különösen kedves emléke valamelyik régi karácsonyról?

Igen, van egy, ami nagyon megmaradt. Az öcsémmel és anyukámmal ünnepeltünk, isteni halat ettünk, akkor kaptam a kedvenc plüssömet, gyönyörű volt a fenyőfánk. Nyugalom volt, béke, nehéz átadni, örök pillanatok maradnak. 

Mi tanácsolna vagy kívánna az ünnepre?
 

Azon túl, hogy igyekezzünk szeretettel fordulni a körülöttünk lévőkhöz, az is fontos, hogy legyünk kicsit rugalmasabbak, bátrabbak. Engem az bánt manapság legjobban, amikor az emberek hamar ítélkeznek és kiveszik belőlük a kíváncsiság az igaz megismerésére. Kiveszik az elfogadás, a bátorság. A színháznak és a nézőknek pedig kívánok sok-sok előadást, betegségtől mentes időszakot és sok erőt!

Az ajándékdobozra kattintva megismerhetik Mészöly Anna kifejezetten az mnsz-blog.gportal.hu olvasóinak küldött ajándékát! Köszönöm szépen a magam és az Olvasók nevében.

Hozzászólás

Ménesi Gábor

Kíváncsi voltam, kivel lesz a karácsonyi beszélgetés. Szeretem a művésznőt, a Hermelinben szenzációs alakítást nyújtott! Köszönöm azt is és ezt az írást is. Jó volt egy kicsit megtudni róla magánemberként is.