Öt éve, 2010. január 9-én távozott közülünk Varga Gyula Jászai-díjas, kétszeres Déryné-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja (a képen Mágnás Miska szerepében). Született: 1930. május 18-án. A miskolci és egri színház összevonása idején az egri közönség is tapsolhatott neki, ma is sokan emlegetik. Az alábbiakban Horváth Olívia, a művész fiának felesége gondolatait olvashatják.
   Drága Apósomra szeretnék most tisztelettel és szeretettel emlékezni, és ezt megosztani Veletek, kedves barátaim, ismerőseim. Azért is tartom fontosnak megosztani ezt a megemlékezést, mert a vidéki színészek, bár eltöltenek 50- 60 évet is egy színháznál, a városban, ahol éltek, játszottak, rengeteg embernek okoztak felejthetetlen estét, mégis, érdemtelenül, nem tud róluk az ország. Varga Gyula, a nagy komédiás (aki mindig drámai szerepeket szeretett volna játszani - azonban 1959-ben Miskolcon táncos komikusra volt szükség), már nincs velünk. 1954-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát, olyan nagy művészekkel, mint például Domján Edit, Csala Zsuzsa, Avar István, Kaló Flórián, Szabó Gyula (a teljesség igénye nélkül). Igen, nagy nevek ugye? Több mint 170 szerepben játszott, filmek közül például: Ifjú szívvel (Soós Imrével), Utánam srácok , Kiskrajcár, Pesti háztetők, Rébusz mester. Most én, mint családtag osztanám meg élményeimet, mivel másként nem is tehetek. 2001.08.11-én Vaszary-Fényes-Szenes: Az ördög nem alszik című darabjában láthattuk a családommal Miskolc-Tapolcán. Amikor bejött a színpadra, vastaps fogadta és suttogtak az emberek: „nézd, a Gyuszi!” Igen, nagyon sok szeretet osztott szét. Őt pedig szerette a város. Akkor már egészsége nem volt teljesen ép. Mondta is: „gyerekek, én már nem fogok többet játszani.” Hm… Azonban, az az este csodálatos volt, annyit nevettünk, potyogtak a könnyeink a kacagástól. Nagy érzés volt még játszani látni Őt. Előadás után jöttek a nagy beszélgetések, mint mindig. Micsoda nevek jöttek elő, akikkel együtt játszott, a színművészek színe-java. Most már nincs kihez” felugrani” Miskolcra és átbeszélgetni az éjszakákat, viccelődni, magnófelvételeket készíteni és kritizálni a kritizálni valót. Drága apósom, nagy űrt hagytál magad után. Azt tudom csak fölsúgni a mennyországba, büszke vagyok, hogy ismerhettelek és arra is, hogy a Te véred is csörgedezik a lányom ereiben. Meg is látszik rajta. Igaz szeretettel és tisztelettel emlékezünk Rád: fiad, ifj. Varga Gyula, unokád: Varga Lili, menyed: Horváth Olívia, emlékeznek még szeretettel Rád: unokád, Varga Szilvia kisfiával, Milán dédunokáddal, unokád, Varga Péter, fiával, dédunokáddal. Gergővel.