Táncmim

Bemutató 2022. február 10., Kamaraszínház / A beszámoló a március 8-i előadásról készült.

A Magyar Televízió 1965-ben elkészítette Petőfi komikus eposzának, A helység kalapácsának filmváltozatát, olyan színészekkel a főszerepekben, mint Gábor Miklós (Lantos), Bessenyei Ferenc (Fejenagy), Major Tamás (Harangláb), Garas Dezső (Kántor), Mészáros Ági (Szemérmetes Erzsók), Gobbi Hilda (Amazontermészetű Márta). Zsurzs Éva rendezése vitán felül remekmű, számomra egyszerűen etalon, bármely feldolgozást tekintve.

   A Miskolci Balett Kozma Attila dramaturgiai munkájával, koreografálásában (asszisztens Fűzi Attila) és rendezésében, „táncmim“ műfaji megjelöléssel mutatta be.
   Rögtön az első percekben eszembe is jutott Zsurzs Éva filmje, Kokics Péter narrátorként hasonló igyekezettel és szenvedéllyel vezette be az ezen a délutánon történetesen alig néhány kivételtől eltekintve gyermek közönséget a történet világába.
 

Fotók: Éder Vera és Gálos Mihály Samu

   A koreográfia telis-teli remek ötletekkel, humorral, öröm nézni. Csak kiragadott példaként említem a pókok harcát a légylábért, vagy a gólyát, de ezek valójában epizódok a cselekményben, s a koreográfiáról imént mondottak végis-végig jellemzőek.
   A zene sokszínű, meglepetésekkel teli - gondolná hirtelenjében bárki is, hogy A helység kalapácsa előadásában elhangzik majd Záray Márta régi slágere (igaz, szöveg nélküli változatban), a Homokóra vagy éppen Puccini Turandotjából Kalaf áriája? Pedig igen! Azt, hogy népzene, népdalok is, magától értetődőbb, de az imént említettek és még mások is szervesen épülnek az előadás folyamatába. A zenét a montázson kívül Guido di Vona jegyzi. Meglepetésekkel teli - írtam, de annyiban mégsem, hogy illeszkedik a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Kamaraszínházban, a Játékszínben is jellemző tendenciához, amikor is a prózai darabokban is néha első pillantra egészen meghökkentő, a cselekmény korát alaposan megkerülő betétek hangzanak el.
   Juhász Katalin díszletei és Bozóki Mara jelmezei a népi környezethez illően egyszerűek, praktikusak, ugyanakkor úgyszintén tele humorral, szemet gyönyörködtető színekkel, kellemes keretet teremtve a táncosok számára.
   A táncosok! Nem csak szakmai tudásukat csillogtatják meg az előadásban, de színészi képességeket is felmutatnak. Karektereiket arcjátékkal, esetenként szöveggel is remekül formálják.
   Márton Richárd János - Fejenagy, a helyi kovács, azaz a „helység kalapácsa” bumfordisága épp olyan hatást kelt a táncszínpadon, mint Bessenyei Ferenc a tévéfilmben.

   Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos szerepében én Mohai Cintiát láttam (biztos vagyok benne, hogy Szűcs Boglárka sem kevésbé jó!) szemérmetessége mögül kikandikál rejtegetni próbált kikapóssága.


 

   A helybéli „lágyszívű“ kántor Dávid Patrik, ha - nem egészen jóindulatú - késztetésre is áll végül Erzsók elé, legyőzve maflaságát, a megjött bátorságtól egy kis mini hőssé válik.
   Harangláb, a „fondor lelkületű egyházfi” Bolla Dániel, akit az MNSZ rendszeres látogatói kisebb prózai szerepekben is többször láthatnak. Itt fondorlatosságát leplezni igyekszik, szeme azonban a figyelmes szemlélőnek elárulja.
  Márta, a kántor „amazontermészetű” felesége, azaz Kepess Boglárka jellemábrázolása is kitűnő.

   A konfliktus kialakulásában és egyre nagyobbá dagadásában tulajdonképpen ők játsszák a főszerepet. A többiek vagy belekeverednek, részeseiévé válnak így vagy úgy a történetnek, vagy a megoldást szolgálják. De hangsúlyozottan valamennyi szereplő remek teljesítményt nyújt, a már említetteken kívül Antonio Manuel Calvanese, Csörgő Réka, Efstathios Tzouvaras, Farkas Katalin, Filippo Nestola, Fűzi Attila, Giovanni Buttacavoli, Guido di Vona, Harangozó Lili, Havasi Virág Nina, Kocsis Andrea, Kozma Johanna, Lukács Ádám, Matei Szofi, Mátyás Flóra, Vályi Blanka.

   Minden dicséretet megérdemel a Miskolci Balett - bár itt most erről az előadásról van csak szó, tegyük hozzá, hogy ez valamennyi saját produkciójukra és más produkciókban közreműködésükre is áll. Nem tudom, mekkora felnőtt közönség látta már és fogja még látni az előadást, de veszít vele, aki nem. (Az előadás ügyelője Együd Tünde.)