Musical

Bemutató: 2021.06.18., Nagyszínház / A beszámoló a 2021.06.25-i előadásról készült.

* Ez az írás a pannonhirnok.com portálon is megjelent.

  Végre közönség elé kerülhetett (többes szereposztásban, a beszámoló a június 23-i előadás alapján született) a még az elmúlt év végén próbálni kezdett produkció. „Wow!” - mondanánk (lévén ez egy Broadway-darab), de mégis inkább „Hűha!” hiszen Béres Attila rendezése legalább annyira szól a mai Magyarországról, mint a show businessről – mindkettőben minden megtörténhet. A cselekményről csak annyit, két producer ellentmondva mindannak, amit várnánk, az új musical bukását szeretné elérni, de ellenkezőleg, hatalmas sikert aratnak (s nekik ez nagyon nem jó), mert a színház öntörvényű, a színház be- és elfogadó, a színház szabad!.
   A „Hűha!” először is az előadás színvonalának szól. Egy Broadway musical (nem mellékesen tizenkétszeres Tony-díjas) bemutatásához csak az a színház vegye a bátorságot, ahol biztosan minden feltétel – énekelni, táncolni is magas színvonalon képes színészek, erős tánckar (látványos revüképek vannak az előadásban) és énekkar, remek zenekar és biztos kezű rendező is adott. Miskolcon minden rendelkezésre állt a kitörő siker születéséhez. De itt tennék egy kis kitérőt, arról, amit a néző nem lát. Évtizedek óta lévén kapcsolatom a színház világával, nem csak azt a munkát ismerem, ami mindenkinek szeme előtt van, aki beül a nézőtérre, hanem azt is, mi minden történik a háttérben, milyen sokan és milyen nagy munkát végeznek, hogy biztosítsák egy-egy előadás zavartalan lefolyását, volt szerencsém akár már előadást ügyelőpult mellől nézni is. Mindezt csak azért említem, hogy érzékeltessem, nem hat számomra újdonságként. És mégis… A jobb 1-es páholyban ülve látni ezt-azt a háttérdolgozók előadás alatti munkájából.  Nem mintha a színpadi történésben egy pillanatra is lett volna üresjárat, lankadó figyelemre okot adó rész, mégis lenyűgöző volt a szemem sarkából azt is figyelni, hány ember áll ott készen minden pillanatban, feszülten figyelve, mikor kell a terv szerinti meghatározott feladatát teljesítenie az előadás zavartalan és gördülékeny lefolyása érdekében vagy éppen mikor kell esetlegesen fellépő váratlan nehézséget pillanatokon belüli döntéssel megoldani. Viszonylag ritkán esik szó róluk, akik nélkül pedig nincs színház, amint a minden pillanatot árgus szemekkel figyelő ügyelőről - esetünkben Orehovszky Zsófiáról – sem.
   Visszatérve magához a darabhoz, nagyon humoros, nagyon szórakoztató formában megírt, sokszor abszurd, sokrétegű szatíra ez. Az egyik ilyen réteg a két producer lassanként kibontakozó mély barátsága, jelezve, mindannyiunknak szüksége van igaz barátokra. De szól a színház világáról is (egy másik réteg), és a rendezés hangsúlyosan állást foglal amellett, milyennek kell(lene) lenni enek a világának (sőt, ki az igazi színész, ki nem) - milyen az a közösség, amely képes érvényes, színvonalas és nagyhatású produkciók létrehozására.
   Max Bialystock, az eredetileg is producer, sok régi nagy siker színpadra segítője szerepében Salat Lehel hibáival együtt is igen szerethető ember. A darab végén sorra kerülő, összegző „énekes monológjával” drámai mélységekig juttatja el a szatírát.
   Társa, Leo Bloom, a (könyvelőből) botcsinálta producer. Rózsa Krisztián meggyőzően ábrázolja a jellemfejlődést, amelynek során magába húzódó, bujkáló személyiségből magáért és másokért is kiálló emberré érik.

Salat Lehel, Czakó Julianna, Rózsa Krisztián (fotók: Gálos Mihály Samu) 

  Molnár Anna (Ölelj-csókolj) az elmúlt szexualitás keserű karikatúráját állítja elénk.
   Kokics Péter (Marks) hatalmától megrészegült, majd abba lassan belezavarodó ember.
   Franz Liebkind – Farkas Sándor, Marks útját járja, de még magasabb szinten, Hitlert idéző hanghordozással, mozgással, mimikával felépítve a figurát, úgy, hogy borzadunk tőle, de egyszersmind szánakozunk is rajta. Ő az, akinek Hitlerről szóló musicaljét bemutatja a két producer, a biztos bukás reményében. Az egyébként eleve 18 éven felülieknek hirdetett előadásban, melyben az erotika is erősen jelen van, tehát megjelennek a premier-jelenet során náci jelképek. A színház közösségi oldalán jónak látták többször is ismételni a közleményt, hogy az ezen jelképekhez kötődő eszmékkel az MNSZ természetesen nem azonosul, megjelenésük csak a cselekményből adódik. A nézőtéren ülőkben fel sem merülhet ennek az ellenkezője, nem tudom tehát, kiknek szól igazán ez a közlemény, de szomorú, hogy ott tartunk, jobb mindezt előre leszögezni. (* Az MNSZ reagált erre a megjegyzésemre, lásd a cikk alján!)
   Ullaként Czakó Julianna a vibráló felszínesség, könnyelműség álcája alatt komoly érzelmektől és racionalitástól egyáltalán nem mentes egyéniség és nagyon vonzó nő.
   A két meleg karakter közül Szőcs Artur olyan rendezőt (Roger De Bris) játszik, akinek neve van a pályán, gyakorlata, sikerei, s mégis kétségek gyötrik. Kényes feladat az övé, mert meg kell találnia az egyensúlyt, amelyben mindezt érzékeltetni tudja, s közben el kell fogadtatnia a nézővel egyébként egyáltalán nem törvényszerűen meglévő, de sztereotippá vált meleg külsőségeket úgy, hogy ne „csiklandós” kuncogást váltson ki, hanem érdeklődést, odafigyelést, megértést. Sikerül. A figura váratlan hangulat-ingadozásai, érzékenysége, szerénységgel váltakozó kivagyisága függetlenül a nemi identitástól, egyszerűen emberiek.   
 

Középen Szőcs Artur

   Ugyanez érvényes a párját megjelenítő Bodoky Márkra, aki mindent megtesz, hogy segítse őt, akire büszke, aki fontos számára, miközben azért önazonos marad. Ahogyan egy igazi emberi kapcsolatban az természetes.
   Béres Attila rendezése ad még egy markánsan jelenlévő réteget az előadáshoz, mindvégig felbukkanó reflexiókat, néha burkoltabb, néha teljesen nyilvánvaló és szókimondó utalásokat, egyértelmű állásfoglalásokat napjaink Magyarországának történéseiről, botrányairól, lakosságának érzelmi és mentális állapotáról.   
    És ennek szól a második „Hűha!” 
  Mert nagyon szimpatikus, sőt tiszteletre méltó, de valószínűleg kockázatos is ez az egyértelmű kiállás a rendező és a szereplőgárda – végső soron a Miskolci Nemzeti Színház – által vallott értékek, az egyén és a gondolat szabadsága, az elfogadás, megérteni akarás és nem zsigeri kirekesztés mellett. Kockázatos abban az értelemben, lesz-e lehetősége sokáig ezen az úton menni tovább az MNSZ-nek és hogyan fogadja a közönség. Nos, saját tapasztalatom és érdeklődéseim eredménye megegyezik. A miskolci nézők egy-egy ilyen felbukkanó utalásra kitörő tapsa, majd az előadás végi igen hosszú állótaps, a színház közösségi oldalán megjelenő kommentek azt mutatják, a helyiek és - ne feledjük, hiszen sokan járnak ide Miskolcon kívülről is – máshonnan érkezők döntő többsége biztosan egyetért a Producerek minden, de legalábbis legtöbb üzenetével. Azzal is, amikor végül a tapsrendben szivárványszínű felirat üzeni: Love is love.
   Ugyanakkor könnyen lehet, hogy vannak a nézőtéren, akikben éppen ez az előadás változtat meg, vagy éppen csak indít el valamit, észrevétlenül, miközben remekül szórakozik. Ezzel az előadással a Miskolci Nemzeti Színház sokat tett. És nem ez a színház feladata?



* Azért tartották fontosnak feltüntetni, hogy nem vállalnak közösséget a Hitler tavasza alatt megjelenő ideológiával, jelképekkel, mert a közösségi oldalak szigorúan monitorozzák a megosztott tartalmakat, így mindenképp egyértelműsíteniük kellett, hogy a Miskolci Nemzeti Színház nem azonosul velük és nem terjeszti azokat.  

Fordította: Galambos Attila

Max Bialystock: Lajos András / Salat Lehel
Leo Bloom: Rózsa Krisztián / Börcsök Olivér e. h.
Ulla : Czakó Julianna / Czvikker Lilla
Franz Liebkind: Farkas Sándor / Béres Bence e. h.
Roger de Bris: Szőcs Artur / Papp Endre
Carmen Ghia: Bodoky Márk / Tegyi Kornél e. h.
Ölelj-csókolj: Nádasy Erika / Molnár Anna
Mr. Marks: Kokics Péter

Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és a Miskolci Balett

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Zenei vezető: Cser Ádám
Hangtervező: Ditzmann Tamás
Koreográfus: Barta Dóra
Karvezető: Pataki Gábor
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Súgó: Reiter Krisztina
Rendezőasszisztens: Radnai Erika

Vezényel: Cser Ádám / Philippe de Chalendar

Rendező: Béres Attila

Mel Brooks Musicale
Szövegkönyv: Thomas Meehan and Mel Brooks
Zene és dalszöveg: Mel Brooks

Eredeti rendezés és koreográfia: Susan Stroman

A Studio Canal különleges engedélye alapján