MNSZ blog

Blog a Miskolci Nemzeti Színházról

   A színház világával való kapcsolatom még Egerben kezdődött, 1987-ben - amióta ott újra volt önálló társulat. Minden darabot láttam, volt, amit megnéztem huszon-valahányszor is. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. És az is Egerben történt, hogy 2000 tavaszán a Piaf (a címszerepben fellépő művésznő ma már a Miskolci Nemzeti Színház tagja) egyik előadásának végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke voltam rá, s nem felejtem el máig sem, annál is inkább, hiszen ezt a címemet azóta is valamennyi direktor elismerte.
 Az évtizedekkel ezelőtt megszületett egri kötődés azonban nem akadályoz abban, hogy lássam és élvezzem, milyen nagyszerű dolgok születnek ma Miskolcon.
  Tisztelek mindenkit, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal e világhoz tartozónak érzem.
 2010.04.05-én blogot indítottam: Színház Egerben (1884-től napjainkig)… és azon túl. Tíz éves születésnapját Lőkös Ildikó dramaturg köszöntötte - országos színházi portálon is.
 2014 óta volt miskolci rovata, 2021 végén ez önállósult, a régi cikkek egy részét átemeltem ide, az újak folyamatosan születnek.  Remélem, kiérdemli az Olvasó figyelmét! J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
a blog közösségi csatornái



 

 
Lezárt szavazások


 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Előadások 2020/21 & 2021/22-es évad, részletező

EXTRAVAGÁNS, UGYANAKKOR BENSŐSÉGES: BÁL A SAVOYBAN

Operett

Bemutató: 2020.09.18., Nagyszínház / A beszámoló a bemutató előadásról készült.

*
Ez az írás a pannonhirnok.com portálon is megjelent. 

   Ábrahám Pál revüoperettjének (jazzoperettjének) zenéje „különös ízű, csípősen modern, lefokozottan érzelmes, visszafojtva erotikus, ritmus-villamossággal telített” mondja az 1960-as Operettek könyve. S valóban, ma is friss, nagyhatású, dalai közül több mindmáig világsláger.
   Személy szerint nekem nagy kedvencem, nem volt kétséges, hogy a járvány második hulláma ellenére látnom kell, vállalva a távolsági tömegközlekedést – ugyanakkor ez a helyzet magyarázza, hogy a két szereposztásból csak az egyiket tudtam megnézni, holott illendő volna mindkettőről szólni – ezért Eperjesi Erikától, Harsányi Attilától, Papp Endrétől elnézést is kell kérnem, de Gálos Mihály Samu fotóin ők láthatók.
   Láttam Berlinben, nagyszabású, extravagánsan meglepő produkcióban, láttam Tallinnban, inkább kamara-jellegű előadásként, tánckar nélkül, s mindkettő erényeit megtaláltam Miskolcon, ahol a két felfogás mintha ötvöződne. Méghozzá oly módon, hogy a konzervatív ízlésű operettkedvelők sem éreznek csalódást, s az újításokra fogékony közönség (más megközelítésben az idősebb és fiatalabb korosztály) sem érzi, hogy nem kapta meg, amire várt.
   A látványvilág, Cziegler Balázs egyszerű, letisztult elemekből építkező, elegáns díszlete, Kovács Andrea jelmezei már megalapozzák a címben említett kettős érzést. Operettet általában úgy nézünk, hogy minden, amit látunk vonzó, nagyon kedves mese – de nem több annál. A miskolci Bál a Savoyban azzal több, hogy a nagyon könnyednek ható, magukkal ragadó részletek közben is érződik: igenis komoly emberi érzések, sorsok tárulnak elénk. Ezért azután bár a mi körülményeink és lehetőségeink nagy valószínűséggel soha nem fordulnak olyanra, hogy a nagyvilági hölgyek és urak társaságának tagjai lehessünk, részt vehessünk például a Savoy nagyszabású bálján, nem téveszt meg a csillogás, gondjaik, félelmeik, örömeik ugyanolyanok, mint magunknak, nem irigyeljük őket, sokkal inkább érzünk együtt velük.
   Szőcs Artur (Lord Henry) azt sejteti, hogy a barátai által veszedelmes nőcsábászként ismert és elkönyvelt időszaka inkább keresés, felkészülés volt a megtalálni vágyott igazi szerelemre, a méltó társ oldalán való megállapodásra. Bordás Barbara (m. v.), Madeleine, a megtalált társként, feleségként személyiségéből fakadó tiszta egyszerűséggel, hűséggel áll mellette. S amikor a múlt kísérteteként megjelenik La Tangolita – Varga Andrea -, mindketten összezavarodnak bár, de Lord Henry is csak ímmel-ámmal, őszinte akarás nélkül vesz részt a visszatért múlt idézésében és Madeleine sem hiszi szíve mélyén a férje hűtlenségét. Varga Andrea brazíliai táncosnője könyörtelenül behajtja, ami a kötelezvény értelmében neki jár, miközben kicsit elidegenedve vesz részt a maga kiharcolta szituációban, filozofikus távolságtartással – ki gondolná éppen egy brazil táncosnőről – és iróniával szemlélve az életet.
   Két olyan jelenet van, amelyekben megvan a veszély, hogy a - nyugodtan mondhatjuk - már bohózati szituáció túlzásokra ragadtasson. Mindkét esetben sikerült elkerülni. Az egyik, amikor Lord Henrynek barátja, Musztafa bej segítségével valahogyan indokolnia kell, miért kénytelen magára hagyni feleségét a nászútjukról éppen visszatérve az első éjszakán. A Lord küzd felesége iránti érzelmei és Tangolita iránti kötelezettsége ellentmondásának feloldhatatlanságával. Musztafa azonban szabad, de éppen azon ügyködik, hogy szabadságát feladhassa. Mindenáron ott kell lennie a bálban, ahol majd találkozhat a kiválasztottal. Bevet tehát mindent. Rózsa Krisztián úgy oldja meg ezt a fergeteges jelenetet, hogy energiabombaként animálja önmagán kívül a közönség nevetőizmait is, de a fentebb említett buktatót elkerülve a magán uralkodni alig tudó ember őszinte izgatottságát érzékeljük. A kiválasztott hölgy nem más, mint Miss Daisy Parker – Czvikker Lilla nagyon intelligens, határozott, habozás nélkül célra törő fiatal hölgye a kislányt is őrzi magában.
   Van még egy fontosabb szereplő. Feczesin Kristófot figyelve Jacob Wilson ügyvéd megformálójaként először arra a kedves gesztusra gondoltam, hogy a társulattól oklevelet kapott első operett-szerepe alkalmából, elismerve, ezentúl nagyoperettekben is szerepet kaphat. Most már mi nézők is tanúsíthatjuk ezt. De volt még egy gondolat, ami ott motoszkált bennem, s meg is erősödött: mintha egy Szép Ernő darabból jönne ez a fiatalember, nagyon érzékeny, naiv hittel teli, még akkor is, amikor fékeveszettül bolondozó táncot jár. A már említett két veszélyes jelenet közül a másiknak (a szeparéban) is ő az egyik résztvevője.   
   Valamennyi többi szereplő lehetőségeit jól kihasználó, színes karaktert teremtett, emeljük ki közülük is Kerekes Valériát!
   Az előadás nem szűkölködik meglepő elemekben. Szövegbeli utalások („Egy küszködés az ember élete” – az Én és a kisöcsém című operettből), zenei idézetek, Bizet Carmen című operájától a Csárdáskirálynőn át Kazal László Cipzár című kupléjáig, Charlie Chaplin megjelenése, Daisy érkezése a Savoy tetőteraszára... Szőcs Artur dramaturg és rendező az eklektikából élvezetes egységet teremtett. Az időutazás jelenete (videó, látvány: Hajdufi Péter) pedig számomra azt mutatta, mennyivel szegényesebb a mai nagyon leegyszerűsödött, ugyanakkor harsány zenei (is) világ és ízlés, mint például Ábrahám Pálé. Szerettem, hogy itt elhangzottak azok a dalok, amelyeket egyébként ki-kihagynak (How do you do du, Ma pezsgő pukkan, pezseg a vér)… Operettről lévén szó, természetesen a produkció egyik legfontosabb alkotóeleme a zene, amelynek magas színvonalú megszólaltatója a Miskolci Nemzeti Színház zenekara és énekkara volt, ezen az estén Philippe de Chalendar vezényletével. Revüoperettről lévén szó a produkció nagyon fontos alkotója a tánckar. A Miskolci Balett remekül teljesített a látványos revüképekben, s ne feledjük megemlíteni azt sem, hogy a nem táncos szereplők is megtanultak a Bál a Savoyban kedvéért szteppelni és senki sem gondolta volna a nézőtéren, hogy eddig nem tudtak. (Koreográfus Kocsis Andrea és Lukács Ádám, sztepp koreográfus Hajdu Anita)




Harsányi Attila - Eperjesi Erika  

Varga Andrea

Eperjesi Erika - Papp Endre

Czvikker Lilla, Rózsa Krisztián és a Miskolci Balett


Szövegét írta Alfred Grünwald és Frizt Löhner Beda
Fordította: Heltai Jenő
Átdolgozta: Romhányi József

A "Kicsike, vigyázzon..."és a "My golden Baby" dalok szövegírója Harmath Imre,
a "How do you do du, du, du" dal szövegírója Mihály István.
Az Umpa Ügynökség engedélyével

Lord Henry: Harsányi Attila Jászai-díjas / Szsőcs Artur
Madeleine, a felesége: Eperjesi Erika / Bordás Barbara m. v.
Daisy Parker, Madeleine unokatestvére: Czvikker Lilla
Musztafa bej: Rózsa Krisztián
La Tangolita, brazíliai táncosnő: Varga Andrea
Jacob Wilson ügyvéd: Papp Endre / Feczesin Kristóf
Margaret, riporter: Kerekes Valéria
Pomerol, a Savoy főpincére: Keresztes Sándor
Archie, komornyik: Szegedi Dezső Jászai-díjas
Pomerol segédje: Kriston Milán
Charlie: Visnyiczky Bence
Michael: Osváth Tibor
Lili: Jambrik Boglárka
Mr. Albert: Bolla Dániel
Musztafa-bej hat felesége:
Carmensita, spanyol: Mohai Cintia
Akemi, japán: Szúcs Boglárka
Oxana, orosz: Kozma Johanna
Alix, cseh: Harangozó Lili
Gréti, német: Kocsis Andrea
Mariska, magyar: Kepess Boglárka
Chaplin: Fűzi Attila

Közreműködik
a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és a Miskolci Balett

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Kovács Andrea
Videó, látvány: Hajdufi Péter
Dramaturg: Szőcs Artur
Zenei vezető: Cser Ádám
Hangtervező: Ditzmann Tamás
Koreográfus: Kocsis Andrea, Lukács Ádám
Sztepp koreográfus: Hajdu Anita
Karvezető: Pataki Gábor
Korrepetítor: Rákai András
Súgó: Fekete Zsolt, Reiter Krisztina
Ügyelő: Orehovszky Zsófia
Rendezőasszisztens: Gadus Dorka

Vezényel: Cser Ádám / Philippe de Chalendar

Rendező: Szőcs Artur

 
Útmutatók


A KERESŐ
HASZNÁLATÁRÓL

 

 


ÚTMUTATÓ
A BLOGHOZ

 

 


MŰVELT ÚR
A SZÍNHÁZBAN

 


 
Menü
 
kommentek & Napló-archívum évenként
Friss hozzászólások
 
könyvajánló

 
hangos blog

A blog hangos szolgáltatása gyengénlátóknak.
Cikkek felolvasva!